A kamara vizsgálja a BM-kórház ügyét

Egy szeptember második hetében keltezett levélben a BM Központi Kórház tevékenységének soron kívüli vizsgálatát kérte négy nyugalmazott osztályvezető főorvos Pintér Sándor belügyminisztertől. Az intézményben kialakult „válsághelyzetre” hívták fel a figyelmet, ami szerintük súlyosan veszélyezteti a betegellátás színvonalát és biztonságát. Az intézmény főigazgatója úgy véli, csak a nyugdíjba küldött vezetők bosszúhadjáratáról van szó, akiket egzisztenciálisan hátrányosan érintett a döntése. Szerinte az oktatókórház az elmúlt három évben szakmailag, s a műszerellátottság terén is egyaránt rendkívül sokat fejlődött, s orvoshoz méltatlan sárdobálásnak tartja a levélírók cselekedetét.

Budapest kiemelt helyén, a Városligeti fasorban található a Belügyminisztérium 605 ágyas központi kórháza. Az elmúlt három évben 1,716 millió járóbeteget, s 57 330 fekvőbeteget fogadtak az intézményben. A belügyminiszternek levelet írók egyike, Mályi Imre, a négyes belgyógyászati osztály volt főorvosa 1967. október
1-jétől 2001. szeptember 5-ig dolgozott a kórházban. Mint mondta: két év alatt kilenc osztályvezető főorvostól és tíz szakdolgozótól vált meg az intézmény. Igaz, hogy többségük már korábban is szolgálati nyugdíjban volt, tehát munkajogilag nem kifogásolhatják a történteket. Ám emberileg mégis, hiszen napok alatt kellett felhagyniuk hivatásukkal. Mályi Imre szerint személyes konfliktusok állnak a történtek hátterében. Állítja: jelenleg nincs főigazgató-helyettese az intézménynek, s kinevezett vezetője többek között a röntgen-, a szájsebészeti, a mentálhigiénés osztályoknak. Ezért érezték úgy – s írták a belügyminiszternek –, hogy a betegellátás színvonala veszélybe került.
Mályi Imre a belügyi kórház műszerbeszerzési bizottságának elnöke volt. Szerinte az utóbbi években javaslataik ellenére sok fontos – alapvető vizsgálatok elvégzéséhez szükséges – készüléket a vezetőség nem vásárolt meg az intézmény számára. Kivétel volt a csontsűrűség-vizsgáló, s egy mammográfiás (emlővizsgáló) készülék. Arra a felvetésre, elképzelhető-e, hogy voltak beszerzések, csak nem tudott róluk a műszerbeszerzési bizottság elnöke, kijelentette, ez könnyen megtörténhetett. Arra a kérdésre, hogy ha a négy volt osztályvezető főorvos az elmúlt években egy vezető hibájából „csődközeli állapotú, s válsághelyzetben lévő” kórházban dolgozott, vajon miért nem jelezte ezt a főigazgatónak vagy a tulajdonosnak, Mályi Imre közölte: már hivatalos helyről is feltették nekik azt a kérdést, hogy miért nem korábban voltak okosak, de erre csak azt mondhatja: senki sem akart dolgozóként szembekerülni a főigazgató-főorvossal.
Bedros J. Róbert pályázat útján – két szakorvosi és közgazdász diplomával, két középfokú nyelvvizsgával – három évvel ezelőtt került a főigazgató-főorvosi székbe. Elmondta, hogy a közel három év alatt valóban kilenc osztályvezető-főorvosi, s tíz szakmai poszton történt változás a kórházban. Bedros J. Róbert főigazgató-főorvos úgy véli, hogy a BM Központi Kórház új menedzsmentje sohasem titkolta, hogy az „oktatókórház” névhez hűek akarván maradni, az orvosképzésben is szeretnének élen járni. Folyamatosan törekednek arra, hogy minden osztályuk akkreditációt kapjon az orvosegyetemtől, de ennek köztudomásúan feltétele az osztályvezetők tudományos minősítése. Egyébként ezt a sikeres programot már évek óta tehetséges, szakmailag képzett, az új orvosi eredményekre fogékony, és tudományos fokozattal rendelkező, elismert orvosokra építik, de mindig szem előtt tartják a folytonosságot. A régiek tapasztalata és segítsége egy ilyen intézményben meghatározó. Ugyanakkor a bizonyos területeken érezhető lemaradásokat is ki kell küszöbölniük. Céljuk, hogy magasan kvalifikált szakmai gárdával a gyógyítóellátás élvonalába kerüljenek. Bedros J. Róbert nem titkolja, hogy a rezidensképzéshez szükséges akkreditációval gondjaik voltak, így némely esetben előfordult, hogy a tudományos fokozattal nem rendelkező, de már mintegy tíz év óta szolgálati nyugdíjban lévő és 30-35 év óta intézetükben dolgozó kollégák nyugdíjba vonulását kezdeményezték. Néhányuk számára miniszteri dicséretet javasolt a főigazgató, amelyet az érintettek meg is kaptak. Míg a felmentett főorvosok többsége tudományos fokozattal és nyelvvizsgával sem rendelkezett, a helyükre pályázat útján került osztályvezetőknek kandidátusi, címzetes főiskolai, vagy címzetes egyetemi docensi tudományos fokozatuk van. Nyelvvizsgákkal is rendelkeznek, s többjüket még szakkönyvek szerzőiként is számon tartják. Hozzátette: a pályázatok elbírálását követően rövidesen betöltik az osztályvezetői álláshelyeket is. Egyébként az eddigi kinevezésekkel az illetékes szakmai kamarák – az orvosi kamara is – egyetértett, ezt írásban is megerősítették.
A műszerbeszerzések vélt elmaradásával kapcsolatban elmondta: míg a rendszerváltozást követő kilenc évben gyakorlatilag nem volt műszerfejlesztés az intézményben, a tulajdonos támogatásából és részben saját erőből több mint háromszázmillió forintos gépbeszerzést hajtottak végre a BM Központi Kórházban: 1999-ben 62,4, 2000-ben 186,6 millió, 2001-ben eddig 57,6 millió forintot fordítottak erre a célra. A betegellátás minőségét javító műszereket: gyomorvizsgálathoz szükséges gastroscopos készüléket, CT-csövet, műtőlámpát, ultrahangkészüléket, a magzati szívhang hallgatására alkalmas kardiotokográfot, terheléses EKG- készüléket, defibrillátort, vérnyomásmérőt, vércukor-meghatározót, sugárzásmérőt szereztek be – az osztályvezetők javaslatai alapján – ebben az időszakban. Tekintettel az alacsony szakdolgozói fizetésekre és létszámhiányra, a többműszakos rendben dolgozó nővérek munkáját is segíteni akarták. Többek között ápolást segítő eszközöket: betegemelőt, ágyazókocsit, s minden osztályra az EU-szabványoknak megfelelő ágytálmosót vásároltak.
A BM-kórház dolgozói közül senki sem akart névvel nyilatkozni a történtekkel kapcsolatban. Egyikőjük szerint nem egyedi eset ez, hiszen az egészségügyben történő változásokkal, s az ezzel kapcsolatos döntésekkel nem könnyű szembesülni, hiszen azok évtizedek óta fennálló érdekeket sérthetnek, ugyanakkor fejlődés esetén válságról beszélni hiábavaló. Ráadásul, ha egy negyvenes éveiben járó szakember hoz döntéseket a főigazgatói székben ülve, a szakmai rátermettség könnyen „alkalmatlansággá” és „önkényességgé” válhat egyesek szemében.
A főorvosok levelét a Magyar Orvosi Kamara is megkapta, vizsgálata még jelenleg is tart. A dokumentum tartalmát megismerve a Belügyminisztériumban úgy ítélték meg, hogy nem a miniszter, hanem a főigazgató hatáskörébe tartozó ügyről van szó. Ő pedig – mint az a fenti történetből is kiderült – már megtette a magáét.
Több mint 200 millió forintból az előző három évben új sebészeti szakrendelői szárnyat adtak át. Emelt komfortfokozatú kórtermeket alakítottak ki a kórházban, s a tulajdonos Belügyminisztérium célforrásaiból, valamint pályázati támogatásokból mammográfiás és csontsűrűség-vizsgáló központot hoztak létre. Ha a kapacitás azt megengedi, fizetővendégeket is fogadnak: tízezer forintos napi térítésért fürdőszobás, légkondicionált, televíziós, önálló telefonvonallal, elektromosan mozgatható, többfunkciós ággyal berendezett szobákban helyezik el a betegeket. Ez utóbbi bevételnövelő lehetőség az intézménynek, amely már hosszú évek óta felhalmozódott, s főként finanszírozási anomáliákból adódó – 30 és 60 nap közötti szállítói tartozásból álló – kezelhető adósságállománnyal bír. Két évvel ezelőtt létrejött a vezetői egészségmegőrző központ is, ahol a szemészettől a hasi ultrahangon át a terheléses EKG-vizsgálatig – alig fél nap alatt – komplex szűrésen esnek át a vezető beosztású tisztségviselők.