A mi fiunk ötmilliárdja

Ma még nehéz megmondani, mekkora kárt okozott a Magyar Szocialista Pártnak az, hogy Balázsi Tamást, a vecsési alapszervezet elnökét köztörvényes bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával napokkal ezelőtt előzetes letartóztatásba helyezték.

– Kárt okozott, az nem vitás – véli még annak a monori pártszervezetnek a – köztiszteletben álló iskolaigazgató – vezetője is, amelynek bizalmából 2001 februárjában az MSZP megújuló arcát képviselő vecsési politikust pártja országos választmányába delegálták. – Többnyire a megyei pártrendezvényeken találkoztam a fiatalemberrel, jól csinálta a dolgát, felkészültnek, s a mozgalom iránt elkötelezettnek tűnt – sommázza benyomásait a férfi. – Hallottam, hogy tanul, a nyáron államvizsgázott – kanyarít a sebtiben felvázolt portréhoz egy újabb mondatot a szocialisták monori elnöke. Balázsi tehát politikai tevékenységét, iskolai végzettségét nézve akár a gulyáságyúk mellett (Karsai gazdával Battonyán) az állítólag csodafegyverként is bevethető Tízek Társaságának is tagja lehetett volna.
Nem kétséges, jól ívelt felfelé a számlagyártással gyanúsított férfi pártkarrierje, Gellért Kis Gáborral együtt csaknem ötven Pest megyei település szocialista szervezeteit képviselve kongresszusi küldött lehetett, s delegálták őt az MSZP országos választmányába is. Tudta ezt maga az érintett is, hiszen a vecsési szervezet hírlevelében – amelynek szerkesztője és felelős kiadója Balázsi Tamás – azt olvashatta április idusán a választópolgár, hogy „a helyi szervezetünkből javasolt személy első alkalommal került ilyen magas szintű politikai szervezetbe”. A Balázsi által szerkesztett hírlevélben ismertetik az MSZP programját is, mely szerint elkötelezettek a közélet tisztasága iránt.
Most, hogy politikai értelemben bukott, azaz előzetesben felfüggesztette MSZP-s tagságát és párttisztségeit, nem árt átnézni a fotóalbumokat, s némi átcsoportosítást végezni a képek aranymetszést nélkülöző logikai rendszerén. Oly sok protokolleseményen vettünk részt: a ballagástól a millenniumizászló-átadásig, s most itt a böjtje. Már nem mindegy, hogy ki ki mellett ül, kivel diskurál bizalmasan, kinek sugdos a fülébe. Bizony nem jó, hogy ártatlan (társasági, determináltsági) aspektusokból, de mégis egy kalap alatt említhetővé válik az ember Gál Zoltánnal, akit abban a térségben indítanak országgyűlési képviselőjelöltként, vagy Gellért Kis Gáborral, aki a Horn-kormány idején aktívan politizált a parlamentben.
Természetesen csak egyes sajtótermékek és internetes portálok tartják fontos hírnek azt, hogy egy szocialista politikus – magánemberként – ötmilliárd forint értékű fiktív számlák kibocsátása miatt előzetes letartóztatásba került. Az MSZP a maga weblapján is inkább a „jelentés a bányából”, s „a miniszterelnök hagyja, hogy egy idős néni kezet csókol neki” – című írásokat favorizálja, a szerkesztők csupán a „futottak még” kategóriájú kishírek közé rakják be azt az MSZP-s közleményt, amely szerint az esetről nem volt tudomásuk, s a vecsési szervezet átlagos havi pénzforgalma nem éri el a kétezer forintot. Azt már senki sem számolja, hogy ötmilliárd forint például a teljes beregi helyreállítás költségének 16 százaléka.
Mi is történhetett akkor? A szocialisták versenyképes gazdaságot ígérnek, s most valaki közülük – Szokai Imre, Boldvai László, Hujber Ottó, Máté László és társaik után – újra félreértette azt a szlogent, hogy „Magyarország mindannyiunké”.