A szárnyaszegett sas

Válságos helyzetbe kerülne az államháztartás 2003-ban akkor is, ha a jövő évi költségvetési hiányt szigorú ellenőrzés alatt tartanák, de nem nyúlnak hozzá például az amúgy inflációkövető nyugdíjrendszerhez. Mindezt az idei büdzsé keretszámainak átszámolásával megbízott szakértői bizottság vezetője, Witold Orlowski állapította meg. No, de hol van még 2003? A lengyel pénzügyminiszter már jövőre katasztrofális helyzetet jósolt arra az esetre, ha nem fogadják el drasztikus költségcsökkentéseit. Jaroslaw Bauc szerint az éves hiány elérheti az idei háromszorosát – közel 90 milliárd zlotyt –, a nemzeti össztermék 11 százalékát, ha a kiadási oldalt nem sikerül lefaragni. E sötét jövőképet nem is festhette volna fel rosszabb pillanatban, mint a választások előtt három héttel. Ki is rúgták azonnal, mondván, „nem figyelmeztette időben a kormányt a költségvetési problémákra”.
Mindez azonban még nem oldja meg a valóban kritikus helyzetet. Baucnak ugyanis tökéletesen igaza volt, és a válság közeledését egyebek mellett jelezte már a gazdasági növekedés folyamatos lassulása is. Az 1997-ben még szárnyaló lengyel sas lendülete igencsak megtört. Az akkori hétszázalékos növekedés után a GDP idén várhatóan csupán két százalékkal bővül, miközben a kiadások nem csökkennek. Bauc a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek két évre szóló befagyasztása, az állami beruházások és a szociális kiadások drasztikus megnyirbálása mellett importvámok bevezetésével, az áfa- és a tb-hozzájárulás mértékének megemelésével orvosolta volna a helyzetet, ha a politikusok nem szólnak közbe. Ők azonban azonnal léptek, hiszen e lengyel Bokros-csomag bevezetése egyértelműen a tavaly nyár óta kisebbségben kormányzó jobboldali AWS teljes bukását hozná.
Még rosszabb azonban, hogy az általános recesszió által is sújtott lengyel gazdaság a baloldal biztosnak látszó győzelme esetén sem számíthat túl sok jóra. A jobboldal utóbbi négyéves kormányzásának hibái nyilvánvalók. Egyrészt három alapvető reformba úgy vágott bele egyszerre, hogy ezek szükségességét nem tudta megfelelően elfogadtatni a társadalommal. Maga az átalakítás is sok kívánnivalót hagyott maga után, több területen meg is rekedt, eddigi regnálása idején azonban a baloldal még idáig sem nagyon jutott el. Az elmúlt tíz év lengyelországi forgatókönyve ugyanis valahogy úgy néz ki, hogy a baloldal sikeresen elblicceli a népszerűtlen intézkedéseket, míg az őt követő jobboldali kormányok már kénytelenek ezekkel szembenézni. Most változhat a helyzet, hiszen ha Leszek Miller SLD-je azt csinálja, amit ígér, és osztogatni próbál, akkor a gazdasági és valutaválság elkerülhetetlen. Ez pedig akkor is súlyos következményekkel járna az uniós csatlakozás előtt álló Lengyelországra nézve, ha a bővítés hatalmi-stratégiai érdekei miatt erről a Nyugat jótékonyan nem nagyon akar tudomást venni.