Az alaptábornál a magyarok

Türelmetlenül várják az indulást a csúcs felé a magyar millenniumi expedíció tagjai, akik már kedden megérkeztek a világ legmagasabb hegycsúcsa, a Mount Everest északi alaptáborába. A csapat még augusztus 30-án kelt útra Katmanduból, a nepáli fővárosból, és szeptember 4-én végre megpillanthatta a hegyek királyát. Hegymászóink hamarosan elindulhatnak felfelé a Rongbuk-gleccser jegén, egészen a 6400 méteres magasságban fekvő előretolt alaptáborig. A hegy valódi „ostroma” majd ott kezdődik.

Nepál és Tibet vidékein a közlekedési viszonyok nem jellemezhetők a kitűnő jelzővel, sőt még csak úgy sem: „elmegy”. Ugyanis nem megy el ott semmi, ami négy keréken gurul. Megtapasztalhatta ezt a magyar millenniumi Mount Everest-expedíció legénysége is, amikor az előző héten útra kelt Katmanduból, a nepáli fővárosból a kínai határ felé, hogy azt áthágva elérje az 5300 méter magasan kialakított alaptábort.
Bár a monszun még javában tartott, utazásuk első néhány órájában úgy tűnt, a nagy esőzésekről és elmosott utakról szóló kósza hírek csupán pletykák. Egészen egy nagy szikláig, amely mögött egy méter mély vízmosásra akadtak. Miközben a csapat lepakolta a 3000 kilónyi felszerelést, az expedíció vezetője, Mécs László higgadt alkudozásba kezdett a túlfűtött teherhordókkal. Az eredmény nem maradt el: két óra elteltével minden felszerelésük a leszakadt út, az árkok és három közepes méretű patak túloldalára került.
A nepáli–kínai határ túloldalán újabb meglepetés várta a magyarokat: ezúttal egy kőomlás torlaszolta el az utat. A koreográfia megismétlődött: lepakolás, alku, cipekedés, felrakodás, indulás tovább. Mindez „csupán” néhány órát vett igénybe. Tibetben előbb egy Zangh Mou nevű városkában pihentek meg, majd továbbindultak a Tibeti-fennsík irányába. A több száz méter magas vízesések, a nedves időben burjánzó növényzet látványa máshol kéjutazássá tette volna a túrát, de az úttalan utakon zötykölődve mégsem élvezhették maradéktalanul a panorámát. A magyar alpinisták Nyalam városában éjszakáztak, és várták a terepjárókat, amelyek később az alaptáborba szállították őket.
Szeptember 2-től két napig tartott az út felfelé, de szerdán végre eléjük tárult a hegy. A táborban előbb felállították a konyhasátrat, mellé került az étkező, majd ki-ki helyet keresett saját alkalmi „hálószobájának”. Végül a 140 doboz és hordó tartalma került a helyére – de csak szerdára. A végére maradt a kommunikációs sarok kialakítása (rádió, telefon, számítógép, napelem és töméntelen kábel).
A csapat kártyázással, pakolászással, beszélgetéssel igyekszik elütni az időt, és türelmetlenül várja, hogy elindulhasson fölfelé a Rongbuk-gleccseren.