Balra zárva

Most megint baj van. Azt írja a Magyar Hírlap, hogy „választási kampányba kezdett a megyés püspök”. A lap aláíratlan vezércikkéből kitűnik, hogy a Magyar Hírlap ezt nehezteli. Nagy dilemma, hogy a magyar katolikus egyház és személyesen Gyulay Endre szeged–csanádi megyés püspök át fogja-e vészelni ezt a keserű időszakot, de az biztos, hogy ezek után kétszer is meggondolják majd a főpapok, mielőtt körlevelet adogatnak ki. A Magyar Hírlap nem tréfál, ha ők megorrolnak, ott meg van orrolva. Azért próbáljuk meg túltenni magunkat ezen a fájó tényen, és nézzük meg, mit is írt a könnyelmű püspök, aki legközelebb majd nyilván óvatos lesz.

„Gyulay Endre úgy fogalmazott: körlevelével azt kérte a papjaitól, minden szentmisén imádkozzanak, »hogy olyan vezetője legyen a magyar népnek, akit valóban az Isten akar, aki az istenigét viszi előbbre, és a magyarság érdekeit képviseli«. – A segítség kérésére pedig a hívők imáiban van mód, ezért jómagam készítettem is néhány példát a könyörgés szövegére. Ezeket mellékeltem is a körlevélhez – mondta a püspök. Az egyik mintaszöveg a következő: »Istenünk! Te nagyra becsülöd az alázatos, előtted hódoló embert, de elveted a magabiztos gőgöst. Mentsd meg nemzetünket az önző, csak magára építő szélső liberális gondolkozástól, és adj előtted hódoló és segítségedre építő vezetőket.« Gyulay Endre tájékoztatása szerint a körlevélnek egyetlenegy célja van: »felhívja a hívek figyelmét arra, hogy az Istent kérni kell, hogy valóban alkalmas vezetője legyen a magyarságnak«.” Így leplezi le a Magyar Hírlap a püspököt.
Fantasztikus. Elképesztő ez a Gyulay Endre. Hogy lehet ilyet mondani? Hogy lehet nem kedvelni ezt a svájcisapkás, cápalátogatós, Hermann Nitsch-es, megélhetési bűnözést emlegető társaságot? Nem is értem. Hogy az egyház ne politizáljon? Miért ne? Különösen Magyarországon, ahol olyan emberek osztják az agyukat a parlamentben, akiknek szülei annak idején tevékenyen részt vettek az egyházak meghurcolásában. „Egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. (…) Minden jóérzésű ember undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, melyet Mindszenty testesít meg” – írta annak idején Vásárhelyi Miklós a Szabad Népben. Akkor is írták, most is írják. Akkor is úgy gondolták, ma is úgy gondolják.
No persze nem úgy van az, egyház és egyház között van különbség. A Hit Gyülekezete például az 1998-as választásokkor imakommandókat hozott létre, hogy az ő Istenük küldjön betegséget a jobboldali politikusokra és családtagjaikra. Hack Péter, a fondor lelkületű egyházfi egyik nap a parlamentben szónokolt, másik nap valami sportcsarnokban ugrándozott. A Magyar Hírlap szerint ez rendben volt, legalábbis nem emlékszem ide vonatkozó aláíratlan vezércikkre. De Gyulay Endre hallgasson, különben a Magyar Hírlap pálcát tör fölötte.
Csak hogy ne ragadjon el a hév: megnéztem a híres Korszakváltás Programjában, hivatalosan mit domborít az SZDSZ a történelmi egyházak és a vallás ügyében. Az egyetlen találat „A magánszféra magánügy” című fejezetben található. A vonatkozó pont címe: „Vallások között az állam nem tehet különbséget”. Az előtte lévőé: „Nem zárhatjuk börtönbe a kábítószerek fogyasztóit”. Az utána állóé: „A hálószobánkban az államnak semmi keresnivalója!” Ilyenek az urak. Megadják az egyháznak, ami szerintük az egyházé. Gyulay Endre köszöni, nem kéri. Igaza van. És ez a legkevesebb.