Márton Attila (Fidesz), az albizottság elnöke felkérte Tóth Lászlót, a Dunaferr Rt. vezérigazgatóját, hogy tájékoztassa a bizottság tagjait a vállalat helyzetéről. A vezérigazgató beszámolt arról, hogy a konszern az elmúlt tíz év során több alkalommal is változtatott stratégiai irányvonalán. 1995-ben a stabilizációs, 1996-ban pedig a vagyonkezelési szerződés megszüntetésével egy tulajdonosi szemléletű stratégiát hirdettek meg. Elmondta, hogy 1996-tól speciális helyzet alakult ki a Dunaferr Rt.-nél, egy 21 főből álló csoport egyre inkább helyet követelt magának a vállalat irányításában. A vezérigazgató közölte: kinevezése után több ponton hibákat fedezett fel a cég addigi irányításában. Rövid távú célokat tűzött ki maga elé az akkori menedzsment, túlvállalta szociális kötelezettségeit, a szükségesnél több munkavállalót foglalkoztatott és a leépítéseket sem racionálisan határozta meg. Ez okozta azt a jelenlegi helyzetet is, aminek következtében egyszerre van munkaerő-felesleg és munkaerőhiány a vállalatnál. Továbbá ellenőrizhetetlen módon segítette a cég vezetése a sportegyesületeket is. Ám nem elhanyagolható az sem, hogy jelentős hitelállomány mellett komoly osztalékokat fizettek.
A beszámoló után az albizottság tagjai kérdéseket tettek fel a ve-
zérigazgatónak. Gidai Erzsébet (MIÉP) arra kért választ, kikből alakult az áttekinthetetlen vállalatbirodalom tulajdonosi köre. Tóth László közölte: a konkrét neveket a zárt ülésen ismerteti. Azonban a kft. megalakulásakor volt egy olyan elképzelés, miszerint a menedzsmentet érdekeltté kell tenni ebben a folyamatban, és így tőkebefektetési lehetőségekhez jutottak, gond abból adódott, hogy úgy kaptak egyesek tulajdonrészt, hogy egy másik vállalatot vezettek s onnan tőkét irányítottak át saját cégeikhez. Suchman Tamás MSZP-s képviselő megkérdezte: kell-e temetni a Dunaferrt? A vezérigazgató azt a választ adta, hogy a képviselőkön múlik, temetni kell-e a vállalatot. Ha azonban a politikusok is a vállalat mellé állnak, akkor a Dunaferrnek van jövője.
Az ülés második felét zárt ajtók mögött folytatta az albizottság. Ezután újságírói kérdésre válaszolva Márton Attila kijelentette: azok az adatok, amelyeket a Dunaferr az albizottság rendelkezésére bocsátott, korrektek és tárgyszerűek voltak. Véleménye szerint az állami beavatkozással egy második Postabank-szindrómát sikerült megelőzni.
Helyes felismerés volt Magyarország részéről, hogy az illegális migrációval problémák lesznek
