Finnországban megjelent egy olyan sportkönyv, amely egészen biztosan óriási botrányt okoz majd. A könyv szerzője Marko Lempinen újságíró, főszereplője pedig egy olyan olimpiai bajnok, aki már nem él. Mika Myllylä összesen hat érmet nyert azokon a téli olimpiákon, amelyeken elindult. A hat érem között egy arany volt: 1998-ban, Naganóban a 30 km-es férfisífutásban győzött. Mellette négyszeres világbajnok, a sportág óriási alakja volt. A sífutás egyik legnagyobb sztárja lehetett volna, ha a 2001-es világbajnokságon nem bukik meg a doppingellenőrzésen. Jóval később, egy 2011-es bírósági perben Mika Myllylä elismerte, hogy teljesítményének növelése érdekében EPO-t szedett. Eltiltása után már nem tudott visszatérni a világ élvonalába. Civilként sem volt könnyű az élete, mert súlyos alkoholproblémákkal küszködött. Majd 2011. július 5-én holtan találták kokkolai otthonában. A most megjelent könyv a finn sportot megrázó doppingbotrány részleteit tárja fel, egyben bepillantást enged a sífutás mocskos világába.

Fotó: MATTI BJOERKMAN/LEHTIKUVA
Doppingbotrány volt, van, lesz?
A most megjelenő könyvben megdöbbentő dolgokat lehet olvasni. A könyvben többek között megszólal a finn sífutó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, Pekka Vähäsöyrinki, aki az 1990-es években vezette a finn csapatot. Vähäsöyrinki szerint a finn sztárok még az 1993-as, Falunban rendezett világbajnokságon sem szedtek semmit, EPO-t főleg nem. Éppen ezért ezen a vb-n nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak.
A könyv állítása szerint Vähäsöyrinki vizsgálatai alapján a rivális országok közül Norvégia, Oroszország, Svédország és Olaszország az 1992-es albertville-i olimpián is doppingolt, már akkor EPO-t használtak.
Egy évvel az 1992-es olimpia után összehívták a finn sífutó-válogatott tagjait. Ekkor Pekka Vähäsöyrinki szövetségi kapitány azt mondta: csak akkor tudnak lépést tartani a nemzetközi mezőnnyel, ha a finnek is elkezdik használni az EPO-t. A finn szövetség ezt nem akadályozta meg. A szövetségi kapitány ekkor így fogalmazott: „Én áldásomat adom a dologra, de mindenki döntse el maga, mit csinál” – idézi a könyv Vähäsöyrinkit.