Ellenőrzött bevándorlás?

Keserves idők előtt állunk, és ehhez kell alkalmazkodnunk – hangoztatta Joschka Fischer, mielőtt elrepült az USA-ba, hogy egyeztető tárgyalásokat folytasson az amerikai kormánnyal a terrorizmus elleni küzdelem koordinálására.

A német szövetségi külügyminiszter megállapításából levont következtetések máris jelentős fordulathoz vezettek a hazai belpolitikai életben. A NATO-szövetségesekkel vállalt elkötelezettség a „kollektív védelem” jegyében és a belső biztonság fokozásának előfeltételei gyors és hathatós döntéseket követelnek a kormánytól. A kancellár a németek korlátlan szolidaritásásáról biztosította Washingtont és ez magában foglalja a katonai segélynyújtást is. A honvédelmi minisztérium szóvivője viszont azonnal figyelmeztetett arra, hogy a Bundeswehr ilyen elkötelezettségnek csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudna eleget tenni. Ennek oka: az átalakulóban lévő hadsereg anyagi problémái és a Balkánon vállalt feladat teljesítése.
A kabinet eddig hozott és a véderőt érzékenyen érintő szigorú takarékossági intézkedéseinek felülvizsgálása elodázhatatlan.
Az ország biztonságának fokozására a kabinet a javaslatok egész sorát tervezi, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy változtatni kell a mindeddig bevált egyensúlyon a szabadságjogok és a biztonság között. „Amit tegnap még elképzelhetetlennek tartottunk, az ma elképzelhető” – jelentette ki a kormányszóvivő. Otto Schily – szövetségi belügyminiszter – első helyen említi az egyesületi törvény átdolgozását, törölve a vallási gyülekezetek privilégiumát, amely az állami szerveknek megtiltja, hogy ellenőrizzék azok munkáját. Szélsőséges csoportosulásoknak nem engedhető meg, hogy a hitközségek leple alatt szervezzék akcióikat a demokratikus állam vívmányai ellen. A büntető törvénykönyv 129. paragrafusának megszigorítása a terrorista szervezetek ellen nem odázható el. Szigorító intézkedések várhatók a pénzmosás megakadályozásának érdekében is, abban bízva, hogy sikerül lezárni a terroristák anyagi utánpótlásának csatornáit. Komoly ellentétek vetik előre árnyékukat a koalíciós kormány pártjai között a bevándorlási törvény kapcsán. A szociáldemokrata Otto Schily az adatvédelem eddigi szigorú előírásainak megkönnyítését követeli annak érdekében, hogy a nyomozó hatóságok bepillantást nyerhessenek a külföldiek központi irattárának adataiba. A személyi igazolványokon rögzített ujjlenyomat szintén a belügyi tárca javaslatai közé tartozik. A Zöldek nagy része ellenzi ezeket a megszigorításokat, arra hivatkozva, hogy azok kollektív gyanúba keverhetnek minden polgárt.
Az ellenzék követeléseit sehol sem fogalmazzák meg olyan határozottan, mint Bajorországban, ahol a tartományi miniszterelnök és CSU-pártelnök Edmund Stoiber saját hatáskörébe helyezte át a biztonságpolitika témáit. München a bevándorlási kvóták jelentős csökkentéset szorgalmazza, a honosításért folyamodók átvilágítását az alkotmányvédő hivatal által, a mindeddig egymástól függetlenül irányított rendőrség, határőrség és állambiztonsági szervek munkájának összehangolását és a rájuk vonatkozó takarékossági intézkedések átdolgozását. A kancellár a foganatosítandó törvényeket és rendszabályokat széles politikai konszenzusra akarja építeni, e cél érdekében rendszeresen informálja tervezett lépéseiről a Bundestagban képviselt pártok vezetőit.