Az ENSZ gyermekszervezete, az UNICEF az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete 29 tagországának gyermekszegénységi mutatóit vizsgálta. S igen eltérő következtetésre jutott. A tanulmány legfontosabb tanulsága az, hogy a gazdagság önmagától nem csorog le a szegények közé.
A gyermekszegénység mértékének megállapításánál a dokumentum megkülönbözteti az abszolút és a relatív szegénységi küszöböt. Abszolút szegénynek az a gyermek számít, amelyik az amerikai szegénységi küszöb alatt él. A különböző árrendszerek miatt ez a viszonyítás némikép torz képet ad, de ha elfogadjuk, hogy világunkban a dollár a legjelentősebb fizetőeszköz, akkor logikus lehet ez a mérce. A 29 fejlett ország között a három visegrádi állam – Lengyelország, Csehország és hazánk – negatív értelemben listavezető. Lengyelországban a gyermekek 93,1 százaléka, Magyarországon 90,6, Csehországban 83,1 százaléka az egyesült államokbeli szegénységi küszöb alatt él. Spanyolországban ez az arány 42,8, Olaszországban 36,1, Angliában 29,1, míg az Egyesült Államokban 19,3 százalékos. A lista másik végén található négy észak-európai jóléti ország Norvégia 3 százalékkal, Dánia 5,1, Svédország 5,3 és Finnország 6,9 százalékkal.
A relatív szegénységi index az adott ország jövedelmi viszonyain belül rögzíti a szegény gyerekek arányát. Egészen pontosan azt, hogy a gyerekek hány százaléka él az országos jövedelmi átlag felénél kevesebből. Mind az abszolút, mind a relatív számok a gyerekeket felnevelő háztartásokra vonatkoznak. Az Egyesült Államokban ez a szám rendkívül magas, 22,4 százalékos. Míg a legjobb eredményt szintén a négy skandináv ország mutatja. A relatív, tehát az országon belüli társadalmi különbségeket tekintő magyarországi gyermekszegénységi index 10,3 százalékos: négyszerese a svédországinak és két és félszerese az európai átlagnak, de jobb, mint az USA adata. Érdekes, hogy a Cseh Köztársaságra vonatkozó számok e téren lényegesen kedvezőbbek, mint a magyarországiak. Különös módon a legrosszabb eredményeket néhány „gazdasági csodájáról elhíresült ország” mutatja. Ilyen például Kanada 15,5, Írország 16,8, Anglia 19,8, Olaszország 20,5 százalékkal.
Sokan az egyszülős családmodellt teszik felelőssé a gyermekszegénységért. Az UNICEF adatai szerint azonban ez csak néhány országra igaz. Angliában az egyszülős háztartásban felnövekvő gyerekek közül 45,6, Németországban 51,2, az USA-ban 55,4 százalék él a szegénységi küszöb alatt. De Svédországban és Finnországban a csonka családban nevelkedő gyermekeknek csak alig 7 százaléka kényszerül szegénységbe. Érdekes, hogy Magyarországon az egyszülős és a normális háztartásokban élő gyermekek között gyakorlatilag azonos arányban (10,3 és 10,4 százalék) vannak a szegénysorúak. Ez a tanulmány szerint azt jelzi, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülők a különböző szociális támogatások, a tartásdíj és más eszközök révén még állják a versenyt.
Ezeket az adatokat nem szabad összehasonlítani a fejlődő országok gyermekszegénységével, hiszen ott milliárdnyi gyermeknek naponta egy dollárnál is kevesebb jut a létfenntartásra. Ez a szegénység egy egészen más dimenzióban értelmezhető.
Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi képviselője szerint mára megteremtették Magyarországon a gyermekek védelméhez szükséges jogszabályi hátteret. Az érdekérvényesítésben azonban nem sikerült áttörést elérni. A gyerekek többségének és jó néhány szülőnek nincs megfelelő információja arról, hogy milyen jogok, lehetőségek illetik meg. A gyermekek anyagi helyzetét tekintve úgy látja: az elmúlt tíz évben a gyermekek jelentős részét jobb anyagi helyzet jellemzi. Ugyanakkor az igen rossz helyzetben, úgynevezett mély szegénységben élők helyzete nem javult. Sem az előző, sem pedig ebben a kormányzati ciklusban nem tudták problémájukat megoldani. Ezek a gyerekek hiányt szenvednek többek között a minőségi étkezésben – bár ez gyakran nemcsak a család anyagi helyzetétől, hanem a szülők odafigyelésétől is függ – tette hozzá. A higiénés viszonyok alakulása sem megfeleő családjaikban, így bizonyos betegségcsoportok előfordulása is gyakoribb körükben. Az egyenlőtlenséget fokozza, hogy a kistelepüléseken élők iskolában szerzett tudása átlagosan elmarad a városiakétól. Kecskeméti Edit szerint ahhoz, hogy a mély szegénységben élők helyzete nem javult az elmúlt néhány évben sem, hozzájárul a családtámogatási rendszer, amely nem nyújt számukra célzott, tartós segítséget.
Szemkeő Judit, a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint a kormányzat egyik legfontosabb törekvése, hogy a gyermekek családban való nevelkedésének feltételeit biztosítsák. Céljuk, hogy intézménybe csak akkor kerüljön gyermek, ha már semmiképpen sem tartható a vér szerinti családjában s nevelőszülőnél sem sikerül elhelyezni. A gyermeki jogok érvényesülését szerinte jelentősen segíti majd a jövőre megalakuló gyermek- és családjogi biztos intézményrendszere. A családok és ezen belül a gyermekek anyagi helyzetének alakulásáról szólva Szemkeő Judit elmondta: nincs olyan családtípus Magyarországon, amelynek romlottak volna az anyagi körülményei az elmúlt négy évben. Ugyanakkor úgy látja, hogy azoknak a családoknak a helyzete valóban nem javult, ahol nincs adózott jövedelem, bár szerinte a foglalkoztatást segítő programokkal ennek a rétegnek a helyzete is javult. A munkalehetőséggel pedig elérhetővé válik a jelentős összegű adókedvezmény is számukra. A legszegényebb körülmények között élő gyermekeknek – az államtitkár szerint – főként az esélyegyenlőséget célzó, a tanulást, képzést segítő kormányzati intézkedések próbálnak segíteni. Komoly eredményként értékelte, hogy az idén a tavalyihoz képest csökkent a kiegészítő családi pótlékra jogosult – azaz a legrosszabb körülmények között élő – gyermekek száma. Megemlítette a minimálbér radikális emelését is.
origo.hu
Magyar Péter lelepleződött - ezt gondolják az emberek a gyalázkodó diszkópolitikusról
