Horvát jog az állampolgársághoz

Jelentős horvát ajkú népesség él Horvátországon kívül szerte a világban. Ennek azonban kisebb része a szomszédos országokban élő őshonos horvátság, a nagyobbik hányadát a gazdasági vagy politikai okokból kivándoroltak alkotják. A kormányzat most fontolgatja egy, a külföldön élő horvátokra vonatkozó jogszabály megalkotását, ennek előkészítése azonban még nagyon kezdeti stádiumban van.

Lapunk érdeklődésére Nevenka Grdinic, a horvát külügyminisztérium kisebbségi főosztályának vezetője elmondta: a jogalkotó munkában hasznosítani kívánják a státustörvény kapcsán keletkezett magyar tapasztalatokat is.
Horvátországnak tekintélyes, a szó hagyományos és modern értelmében vett kisebbsége van szerte a világban. A vele szomszédos országokban, például Magyarországon, Ausztriában, Bosznia-Hercegovinában, Szlovéniában, Jugoszláviában és Romániában (Temesvár környékén) őshonos, tehát évszázadok óta ott élő horvát kisebbség van. A velük kapcsolatos horvát politikát alapvetően ezeknek az adott területen való megőrzése, nemzeti, kulturális és nyelvi identitásuk és az anyanemzethez fűződő kapcsolataik ápolása és fejlesztése jellemzi. Míg a világ távolabbi felén élő, az őshazát gazdasági vagy politikai okokból maga mögött hagyó horvát diaszpórával kapcsolatban – főként Horvátország függetlenné válását követő időszakban – az volt az elképzelés, hogy haza kell csábítani, s lehetőségeihez és képessé-geihez mérten járuljon hozzá a független horvát állam felvirágzásához. Ez a célkitűzés több okból nem bizonyult megvalósíthatónak, a szubjektív okok mellett elsősorban azért, mert a horvát gazdaság erősen leszállóágban van, s azoknak sem képes munkát adni, akik otthon vannak.
Horvátországban azoknak, akik okmánnyal, például keresztlevéllel bizonyítani tudják, hogy horvát származásúak, joguk van felvenni a horvát állampolgárságot. Ennek alapján automatikusan jogosulttá válnak társadalombiztosítási szolgáltatásokra és mentesültek a munkavállalási engedély kiadásának hosszadalmas folyamata alól, ugyanakkor sorkatonai szolgálatra csak az állandó horvátországi lakcímmel rendelkezők kötelezhetők.
A függetlenné válás után létesült egy minisztérium is, amelynek feladata a külföldön élő horvátokkal való kapcsolattartás volt, az azonban elsősorban az ideiglenesen külföldön munkát vállalók, vagyis a vendégmunká-sok visszatelepítését kívánta elősegíteni. Ez a minisztérium a későbbiek során megszűnt, s a feladatát a külügyminisztérium kisebbségügyi főosztálya vette át. A vonatkozó jogszabályok kimunkálásában a horvát parlament, a szábor emigrációs albizottsága közreműködik. A külföldön élő horvátokkal való kapcsolattartás, különböző kulturális és sportrendezvények szervezése a feladata a Matica iseljenika elnevezésű nem kormányzati szervezetnek, amely kisebbségi kérdéseket taglaló folyóirat és könyvek kiadásával is foglalkozik.