Indul az indexgörbe – lefelé

Jelentősen megnőtt a kereslet a nyugtatók iránt az elmúlt napokban a Köztársaság téren. Az ok: a Fidesz és az MDF választási szövetsége, ami a polgári erők egysége mellett a baloldal szívét oly sokszor megdobogtató Békejobb mozgalom kimúlását is jelenti. Nem csoda, hogy Kovács László és pártja ideges, hiszen csökkenhetnek az MSZP győzelmi esélyei azáltal, hogy egyetlen jobboldali szavazat sem fog elveszni, a két leghitelesebb kormánypárt mindenütt közös jelölteket indít.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a baloldali média eddigi kedvence, Dávid Ibolya napjai is meg vannak számlálva a népszerűségi listák élén. Nem véletlen, hogy a közös indulást bíráló Bartók Tivadar KDNP-elnök máris akkora nyilvánosságot kapott egyes ellenzéki beállítottságú napilapokban, mint még soha. Vagy itt van H. Bíró László (Népszava), aki máris úgy jellemzi lapjában az MDF-et, mintha Waterloo síkján kóborló francia katonák lennének. Érdekes eljátszani ezért a gondolattal, vajon milyen támadások elé nézhet még Dávid Ibolya MDF-elnök a következő három hónapban az objektivitás világbajnokai részéről.
Szeptember. A baloldali napilapok főszerkesztői hajtóvadászatot rendeznek olyan konzervatív politikusok után, akik hajlandók a Fidesz–MDF együttműködés bírálatára. Igen keresett lesz például Bethlen István, Kupa Mihály és Szabó Iván, akik felkészülhetnek rá, hogy annyi publikációs lehetőséget kapnak, mintha az ötödik Nobel-díjuk átvételére készülnének. De aranyat érnek a Giczy György- és Kónya Imre-interjúk is, különösen azok a részek, amelyekben Dávid Ibolyát bírálják, vagy arról beszélnek, hogy ez a megállapodás az antalli örökség elárulása. Ez utóbbi öles betűkkel kerülhet a címlapokra. A számítások szerint ez kétszázalékos népszerűségcsökkenést idézhet elő Dávid Ibolyánál. A hónap második felétől ugrásszerűen növekednek a Dávid-poénok a Heti Hetesben. A szerkesztők csak a sok obszcén kifejezés miatt lesznek bajban, ami megnehezíti az adás összevágását. Mínusz három százalék. Szintén a hónap közepén folytatódik a Tetthely-saga. Fodor Gábor buksija az Igazságügyi Minisztérium mellett tűnik fel, ahol arról beszél, hogy a miniszter asszony a felelős azért, mert nem lehet az ügyészségen eljárni a Bognár László-féle szélsőséges kijelentések miatt. Mínusz egy százalék.
Október. Az egyik irodalmi hetilap háromrészes tényfeltáró cikksorozatot indít Dávid Ibolya miniszteri tevékenységéről, amelynek összegzése szerint a miniszter asszony a két világháború közötti hagyományok folytatója, mert tekintélyuralmi módszereket alkalmaz, és utat csinál a szélsőjobboldalnak. A tényfeltárás olyan alapos, hogy még a miniszter asszony serdülőkorának taglalása is terítékre kerül. Mínusz egy százalék. A hónap közepén a pesti rakpartokon aggasztó vízszintnövekedést tapasztalnak a járókelők, sokan pusztító áradástól tartanak. Aztán kiderül, csak Lengyel László hullatja krokodilkönnyeit a gondolkodó ember hetilapjának szerkesztőségében, ahol javában készül bestiáriumának legújabb darabja. A remekmű címe: A menyét. Ebben a könnyező Lengyel megdöbbentő fölfedezést tesz: Antall József igazi európai ember volt, demokráciatisztelő konzervatív. Az utódai viszont szégyent hoztak rá, különösen az az elnök, aki csak színlelte a békejobb nyújtását. Mínusz egy százalék.
Közben Kóródi Mária szabad demokrata egri nő a Bognár László-gumicsontot tovább rágva keresztes hadjáratot indít az Országgyűlésben, követelve, hogy állítsanak fel vizsgálóbizottságot. Szeretné ugyanis kideríteni, felelős-e az igazságügy-miniszter azért, mert Bognár képviselő ellen még mindig nem indult ügyészségi eljárás. Dávid Ibolya válaszában kifejti, hogy éppen az MSZP miatt nem gyakorolhat felügyeletet a miniszter az ügyészség felett, de ez Kóródi asszonyt nem hatja meg. Mivel a kormánypárti képviselők végül leszavazzák a bizottság felállítására tett javaslatot, az MSZP- és az SZDSZ-frakció kicsörtet az ülésteremből, egyenesen a lépcsőházba, ahol már harcedzett tudósítók várják őket. Mínusz két százalék.
November. A hó elején Horn Gyula fölkeresi otthonában a fél éve betegállományban lévő Torgyán Józsefet. Miután elfogyasztották Torgyánné asszony legendás pacalpörköltjét, Horn megpróbálja rávenni Torgyánt, hogy indítson kampányt Dávid Ibolya ellen. A kisgazda pártvezér azonban szabadkozik. Érzi, hogy folyamatosan növekszik a pártjában azok száma, akik arra kérik, hogy csatlakozzék ő is a Fidesz–MDF-együttműködéshez. Végül visszautasítja Horn Gyula kérését. Másnap azért rendez egy sajtótájékoztatót, amelyen arról beszél, hogy a Fidesz a fórumos kacsagumival nehezen fog választást nyerni, mert a kisgazdapárt nélkül nem sok esélyük lesz a fiatal demokratáknak. Kijelenti, hogy Dávid Ibolya a felelős a zsebszerződésekért, valamint a neonácizmus elterjedéséért, amit az FKGP mindig is elítélt. Ezt követően közli, hogy el fog menni a Kóródi-féle részbizottság elé (ahol közben meghallgatták Halmai Gábor alkotmányjogászt). Mínusz egy százalék. A csökkenést ezúttal nem Torgyán produkciója váltja ki, hanem az egyik bulvárlap cikke, ami meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy Dávid Ibolya nem is tud úszni, a Balatonon csak a dublőre kelt át.
Szintén a hónap elején a napilapok öles címekkel közlik, hogy a közvélemény-kutató intézetek szerint Dávid Ibolya népszerűsége két hónap alatt tizenegy százalékkal esett. Egy másik felmérés szerint aggasztó mértékben romlik az igazságügyi tárca munkájának megítélése is. Mínusz egy százalék. Ugyanezekben a napokban jelentős növekedés áll be Bolgár György adrenalinszintjében, amikor a Beszéljük meg! egyik adásában végre jelentkezik egy MDF közeli távolodó, aki a műsorvezető rokonszenvről tanúskodó megjegyzéseinek a kíséretében kijelenti, hogy ő lakiteleki alapító, de most oly mértékben csalódott az MDF-ben, hogy a jövőben inkább el sem megy szavazni. Mínusz egy százalék. Valamikor tizedike táján robban a bomba. Egy bulvárlap nyilvánosságra hozza, hogy Dávid Ibolya sógornőjének második unokatestvére 1999 tavaszán áthajtott a piros lámpánál, és elütött egy kóbor macskát. Másnap minden újság arról ír, hogy az ominózus rokon semmilyen büntetést és bírságot nem kapott. Vajon miért nem? Keller László, a szocialista Old Shatterhand hamar kideríti a választ: mert a miniszter asszony felhívta telefonon az illetékes kapitányság ügyeletesét, és kérte, hogy legyen kicsit elnéző a rokonnal szemben. Micsoda aljasság! – jajdul föl Váncsa István az ÉS hasábjain. Hát még amikor másnap újabb hír kerül nyilvánosságra, ezúttal egy internetes újságban – miszerint a miniszter asszony egy olyan fekete kalapot hord, amit egy olyan Fidesz közeli vállalkozó butikjában vásárolt, akitől Grespik László bokazoknit szokott vásárolni. Rögtön el is indul az oknyomozás, amelybe bekapcsolódik Juszt László is, aki viszont arra a rejtett összefüggésre bukkan rá, hogy az ominózus butikban az elmúlt hetekben egy név nélküli megrendelő több tucat Bocskai-ruhát rendelt (Fidesz és MIÉP! – rikolt fel Juszt az ATV-ben), mi több, kiderül, hogy a piros Seat Ibiza, amelyben a Bocskaikat elszállította, lopott!
A hét végén Sváby András már azt a kérdést teszi teszi fel a Napló című műsorban, hogy lehet-e egy demokráciában miniszter az, aki alvilági alakok butikjában vásárol divatos fekete kalapokat. A válasz: 97 százalék szerint nem, 3 százalék szerint szerint igen. Mivel az egész országot megrengető skandalumról ezt követően Bochkor Gábortól Bajor Imréig mindenki kifejti a véleményét, a miniszter asszony népszerűsége december elejére újabb tizenkét százalékot zuhan, miközben a Fidesszel sehogyan sem békülő Torgyán Józsefé folyamatosan növekszik.
És ez csak az első három hónap mérlege. A választásokig még nagyon sok idő lesz hátra, és a föntiekhez hasonló műbalhék, országos botránnyá dagasztott semmiségek egyre csak szaporodni fognak. Politológusok és Pulitzer-díjasok sokasága fogja nap mint nap erodálni a az MDF-elnök népszerűségi indexét. Mindezt azért, mert a polgári erők sikerének érdekében aláírt egy olyan választási szövetséget, amellyel keresztülhúzta azok számítását, akik arról álmodoztak: Antall József kései utódai egymást falják majd fel. Ha pedig bárki kételkedik abban, hogy az általam említett erők nem képesek arra, hogy tönkretegyék egy politikus népszerűségét, azoknak azt ajánlom, tanulmányozzák át Deutsch Tamás politikai pályafutását.