Nem kellett jó pilótának lenni

A tragédia bekövetkeztét követően azonnal megkezdődtek a találgatások, hogy miként volt kivitelezhető technikailag az óriási áldozatokat és pusztítást okozó akció.

Sokan rendkívüli felkészültséget, óriási erőfeszítést, ravasz és világméretű összeesküvést sejtenek a háttérben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni annak az eshetőségét sem, hogy az utóbbi idők technikai-technológiai fejlődése is lehetővé tette az elszántsággal és gátlástalansággal már korábban is bíró csoportok számára a csapás végrehajtását.
Mi is kellett ehhez az akcióhoz? Mindenekelőtt kommunikáció. Az elszántsággal és indítékkal rendelkező csoportok egymásra találásának, gondolataik megosztásának, az akció eltervezésének könnyen lehetett a színtere az internet. Az ebben rejlő óriási potenciált – főként azt, hogy a bűnözők is gyakorlatilag korlátozás nélkül felhasználhatják – komolyan figyelembe kell venni. Olyan emberek, akik korábban nem is tudhattak egymásról, immár virtuálisan „találkozhatnak”, és megállapodhatnak bármiről, anélkül, hogy erről bárkinek tudomása lenne. Ez a kommunikáció – újszerűsége, komplexitása miatt – érthetővé teszi, hogy a teljesen más típusú, elsősorban államközi fenyegetésre felkészült hírszerzési intézmények kudarcot vallottak.
A gépeltérítésre használt eszközök a késektől a maroklőfegyverekig terjedhettek. Ismerve az amerikai belföldi járatok sűrűségét és forgalmát, a biztonsági intézkedésekre nehezedő nyomást, kijelenthető, hogy az eltérített és bombaként felhasznált gépek fedélzetére különösebb erőfeszítések nélkül feljuttathatók voltak ezek az eszközök. A biztonsági röntgen által ki nem mutatható, rendkívül erős műanyagból készített késeket apró műhelyek bárhol előállíthatnak, de a műanyag lőfegyverek sem igényelnek rendkívüli technológiát.
Az akció előkészítésekor igényelt információk jelentős része szintén hozzáférhető a nagy nyilvánosság számára, nyomtatott publikációkban éppúgy, mint a már említett világhálón. Repülőgép-menetrendek, biztonsági eljárások, útvonalak, repülőgép-vezetői utasítások – mind-mind elérhetőek gyakorlatilag bárki számára. Mi több, a terrorista pilóták – akik a célpontoknak vezették az eltérített gépeket – a kereskedelmi forgalomban kapható szimulációs programokon, otthon a saját számítógépükön „kiképezhették” magukat a feladatra. A repülési szakirodalmat ismerő, kis gyakorlati repülési tapasztalattal rendelkező személyek képesek lehettek erre – nem kellett jól képzett pilótáknak lenniük.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a tragédia nagyságrendje önmagában még nem ok arra, hogy a lehetséges elkövetőknek – természetesen lebecsülésük nélkül – rendkívüli felkészültséget tulajdonítsanak. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a merénylők a technikai fejlődéssel kaptak olyan eszközöket a kezükbe, amelyeket gátlástalanságukkal párosítva képessé váltak ilyen súlyos támadás kivitelezésére.
***
Nem biztos, hogy a repülőgépekbe épített úgynevezett fekete doboz kibírta az ütközésből és a WTC összeomlásából fakadó fizikai terhelést – mondta Péterffy Gábor, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság szóvivője. Mint fogalmazott, a szerkezetet úgy tervezték, hogy az minden körülmények között megmaradjon, és a repülés összes információja a katasztrófa után is kiértékelhető legyen. Azt azonban elképzelhetőnek tartotta, hogy megtalálják a szerkezetet. (J. A.)