PÁVAÓL

A Nyugati Sárkány az ószövetségi kígyóból fúvódott, a Keleti Sárkány színes és randa főhivatalnok. Egyikőjük sem óriási csontokból visszakövetkeztetett szaurusz. Azok élőlények voltak (ki is haltak), nem pedig „teremtmények”. A sárkány elgondolás által kel életre: kicsi félelmek, apró berezelések röppennek föl, összegyűlnek, mint egy viharfelhő, a sötét gomolyagnak feje és farka nő, hallani acsargó röfögését, körmei csikordulását a kupolán, aztán a legbutább kisgyerek felnéz az égre, és azt mondja: Juj, idösanyám, ahun a sárkány! Erre megmozdul az asztráltest, szárnyát szétcsapja, hogy eltakarja a napot, és közben rettentő büdös.