Süketek párbeszéde

Jóllehet a durbani, rasszizmus elleni konferencia korántsem ért még véget, annyit azonban már most leszögezhetünk, hogy a tanácskozás csúfos kudarcot vallott. Az ENSZ-csúcsnak, amelynek elsődleges feladata az lett volna, hogy feltárja a rasszizmus, az előítéletek és az idegengyűlölet okait, illetve gyógyírt találjon ezekre. Ezzel szemben még inkább kiélezte – vagy ha úgy tetszik, elmélyítette – a már amúgy is súlyos ellentéteket.
Az Egyesült Államok és Izrael hétfőn bejelentette, kivonulnak a tanácskozásról, mivel a záródokumentum tervezete elítéli a cionizmust, illetve az izraelieknek a palesztinokkal szembeni politikáját. Lapértesülések szerint az amerikai delegáció azért döntött így, mivel az arab küldöttség – főként az egyipto-miak – nem voltak hajlandóak elfogadni a norvég kompromisszumos javaslatot. Hogy így volt-e vagy sem, az a mostani helyzet szempontjából tulajdonképpen lényegtelen. Az amerikai küldöttek ugyanis egész egyszerűen kivonták magukat a mindinkább kényelmetlenné váló procedúrából anélkül, hogy bármiféle megoldási tervet felmutattak volna.
Ez már csak azért is szomorú, mivel napjainkban az Egyesült Államok az egyedüli világhatalom, amely így erejénél fogva nyomást gyakorolhatna a rasszizmus elleni harcban. Még a konferencia kezdete előtt a tanácskozás háziasszonya, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Mary Robinson arra kérte a résztvevőket, hogy hallassák hangjukat azok nevében is, akik nem lehetnek jelen a dél-afrikai városban. Az indiai érinthetetlenek, az európai romák vagy a nők elleni diszkriminációról azonban szinte semmit se lehetett hallani – a közel-keleti válság megítélése (mondhatni) kisajátította magának a konferenciát. A világsajtót azonban mindenképpen. A tanácskozás másik fő témájáról, az afrikaiak gyarmatosítás utáni kárpótlásáról is csak elvétve szóltak a tudósítások.
Egymásra mutogatás, kölcsönös vádaskodás volt az, ami Durbanben zajlott – gyakorlati elképzelések, valós akcióterv nélkül. Ha úgy tetszik, süketek párbeszéde. A dél-afrikaiak, akik a konferencia megrendezésével – apartheiddel terhes múltjuk miatt is – bizonyítani akartak maguknak s a világnak, most egy új dokumentumtervezet kidolgozásán munkálkodnak. A résztvevők egy része – köztük az Európai Unió küldöttsége és a kanadai delegáció is – habár nem ért egyet azzal, hogy Izrael politikáját „rasszistának” bélyegzik, mégis marad. Mint elmondták, mindent megtesznek azért, hogy a konferencia kimozduljon a holtpontról.
Hogy a kínnal-keservvel fogant kompromisszumos javaslat a hétvégére elkészül, az nem kétséges. Szinte az is biztosra vehető, hogy azzal elégedett senki sem lesz. Az azonban, hogy a közel-keleti válság megoldására a hétfői amerikai és izraeli kivonulásnak milyen hatásai lesznek (lesz-e egyáltalán), az a következő hetekben-hónapokban dől el.