Szláv hiedelemvilág

Ma már nehezen rekonstruálható a szlávok kereszténnyé válása előtti hiedelemvilága. Két ősszláv istenség neve bizonyos: Peruné és Veleszé. Perun viharisten az égben, a hegytetőn él, üldözi kígyó formájú ellenségét, aki a földön lakik. Viszályuk oka, hogy Velesz elrabolta az állatokat és az embereket, egyes változatokban pedig a villámszóró feleségét. Az üldözött Velesz fa és kő alá rejtőzik, átváltozik emberré, lóvá, tehénné. A Velesszel folytatott párharc idején Perun széthasítja a fát, széttöri a követ, villámokat szór. Győzelmét termékeny eső koronázza meg.
Az óorosz forrásokban Velesz mint az állatok istene, a háziállatok védelmezője s a gazdagság istene jelenik meg. Kultusza abban a keleti szláv szokásban érhető tetten, hogy az istenségnek ajándékba otthagytak néhány kicsépeletlen gabonakalászt, amelyet Velesz-szakállnak neveztek.
Az őskrónika, amely az oroszok és a görögök között 907-ben kötött szerződés idején keletkezett, megemlíti, hogy Vlagyimir Szvjatoszlavics herceg kísérletet tett arra, hogy megteremtse az állami „pogány” panteont. Kijevben egy dombon, a hercegi toronyudvaron kívül felállították Perun, Horsz, Dazsbog, Sztribog, Szvarog, Szimargl és Mokos bálványát. A panteon főistenei, a villámszóró Perun és Velesz szemben álltak egymással. Az egyetlen női szereplő, Mokos jellegzetesen női tevékenységet végez: fon. Nagy fejű és hosszú karú asszonynak képzelték, aki éjszakánként dolgozik a házban. A többi isten kevésbé ismert, de mindegyik valamilyen viszonyban van a legáltalánosabb természeti jelenségekkel: Sztribog a szelekkel, Dazsbog és Horsz a Nappal, Szvarog a tűzzel. Kevésbé világos Szimargl szerepe, aki talán az összes többi istent egyesíti magában.
Vlagyimir 988-ban felvette a kereszténységet, és ez maga után vonta a bálványok megsemmisítését, a pogány vallási szertartások betiltását. A pogányság csökevényei azonban megmaradtak.
A bannyik a keleti szlávoknál a fürdő szelleme volt, aki a mosakodókra volt veszélyes. A bog istenséget jelent, a csernobog a balti szlávoknál gonosz szellem volt, aki szerencsétlenséget okozott. Vele ellentétben a belobog szerencsét hozott. Fekete isten az egyik, fehér isten a másik.
Dedi a fehérorosz és lengyel hagyományban az ősök szellemét jelentette. A halottnak ételt áldoztak. A dodola női alak a délszláv mitológiában, akit az esővarázslás szertartásaiban említenek. A dolja az isten által adományozott boldogság, siker megtestesülése. Domovoj a keleti szlávoknál a ház szelleme. Ember alakban képzelték el, gyakran a ház gazdájának képmására, vagy mint apró öregembert, akinek arcát fehér szőrzet borítja. A Veleszhez kapcsolódó szertartások tevődtek át Domovoj kultuszára. Az erdei manót az erdő és a vadállatok gazdájaként, állatbőrbe öltözve képzelték el. A karavaj a keleti szláv szertartásokban a kerek, díszített kenyér, illetve mitológiai lény, a termékenység szimbóluma.
Nikimora a ház gonosz szelleme, apró, láthatatlan asszony, akit Domovoj feleségeként képzeltek el. Mara gonosz szellem, kezdetben a halál megtestesülése.
A ruszalkák vízi tündérek voltak, rendszerint kártékonyak, akik meghalt, elsősorban vízbe fúlt lányok, megkereszteletlenül elhunyt gyermekek szelleméből keltek életre. A hagyomány említést tesz még tüzes kígyóról, tűzmadárról, vámpírokról, vasorrú bábáról, vízi manókról. Az ősi szláv mesék kiapadhatatlan forrása csodás tetteik krónikája.