Korda Sándor Kellner Sándor László néven látta meg a napvilágot zsidó családban, Kellner Henrik gazdatiszt és Weisz Ernesztina gyermekeként.
Túrkevén végezte az elemi iskolát, s mivel a család Pusztatúrpásztón élt, bentlakásos iskolába kellett járniuk. Korda még 13 éves sem volt, amikor az apja vakbélgyulladásban váratlanul meghalt. A család jövedelem nélkül maradt, ezért el kellett hagyniuk Pusztatúrpásztót. Kecskemétre költöztek a nagyapjukhoz, aki nagyon szigorú volt, időnként szíjjal verte a gyerekeket. Kordának elege lett, elhagyta Kecskemétet és elindult Budapestre, hogy megvalósítsa az álmait. Az első időkben távoli rokonoknál húzta meg magát. 1908-tól 1911-ig a Madách Imre Gimnázium diákja volt, majd
a Mester utcai Kereskedelmi iskolába járt, itteni kedvenc jeligéjéből (Sursum corda – „Emeljétek fel szíveteket!”) származik későbbi vezetékneve.
Huszonkét évesen ő alapította az első magyar filmes szaklapot, és ezzel egy időben kezdett némafilmeket rendezni. Először Kolozsvárott dolgozott, majd 1917-ben megvette a budapesti Corvin Filmgyárat. Zuglóban Moholy-Nagy László tervei alapján korszerű filmstúdiót épített, egyik újítása az amerikai mintájú filmdramaturgia megszervezése volt.
Itthon mintegy húsz filmet készített, a legismertebb az irodalmi alapokon nyugvó Nagymama, amelyben Blaha Lujza is szerepelt, a Mágnás Miska, A gólyakalifa (a forgatókönyvet Karinthy Frigyessel íratta), a Szent Péter esernyője és Az aranyember, az egyetlen magyarországi filmje, amely vetíthető formában fennmaradt.
Az angol filmipar megteremtője
A Tanácsköztársaság idején részt vett a filmgyártás átszervezésében, ezért a kommün bukása után letartóztatták. Amikor felesége, a filmsztár Korda Mária közbenjárására szabadon bocsátották, azonnal elhagyták az országot. Utolsó itthoni munkája A 111-es című némafilm volt, Heltai Jenő műve alapján.
A húszas években több európai országban élt, majd Hollywoodba ment, ahol dolgozott reklám-, dokumentum- és játékfilmekben is, de karriert csinálni nem tudott. 1931-ben megrendezte az egyik első francia hangosfilmet, a Mariust, majd Angliában telepedett le, és London Films elnevezéssel vállalatot alapított, amelynek logóján a brit főváros jelképe, a Big Ben volt látható. A London melletti Denhamben vásárolt birtokon a semmiből teremtette meg az angol filmipart, és felvette a harcot az amerikai filmdömpinggel. Stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, színvonaluk nem maradt el a hollywoodi produkcióktól. Legfontosabb alkotótársa két öccse, a rendező Zoltán és a díszlettervező Vince volt, és olyan világhírű magyarokkal dolgozott együtt, mint Bíró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máthé Rudolf operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró vagy Pallós István gyártásvezető.
