Tollhegyen

Lapértesülések szerint – mi is megírtuk – a jászladányi roma napon a helyi cigány önkormányzat az ottani irodáján felavatott egy Jászladányi Cigány Önkormányzat feliratú táblát. A dologból kacifántos botrány keveredett, lapzártakor még megy az ótvarolás a településen.
Megelőzően is volt tábla az iroda bejáratánál, csak akkor az a szó is szerepelt ott, hogy „Kisebbségi” – most viszont nem szerepel. Ezen megy a vita. Horváth Aladár romavezér szerint őket ne kisebbségizzék itt le, Dankó István polgármester viszont azt mondja, eddig sem sérültek a romaság jogai, vagyis szép szabatos tábla volt a korábbi, nem kellett volna leszedni.
Világháború küszöbén áll a glóbusz, ármádiák állnak csőre töltve, erre két túlterhelt ember azon vitatkozik, legyen-e egy szóval több az irodafeliraton, vagy ne legyen. Még Kaltenbach Jenő ombudsmant is megkeresték a küzdő felek, hogy akkor most kinek van itt igaza.
Ha én lennék a hatóság, holnaptól bezáratnám mind az önkormányzatot, mind a kisebbségi irodát, mehetne mindenki szakmányban kapálni, míg meg nem gondolják magukat. A mószerolásnak is megvannak a határai.
Kaltenbach Jenőt meg személyesen is sajnálom, amiért hivatalból ekkora marhaságokkal kell foglalkoznia, holott ugyanebben az időben lemehetett volna tejért, kifliért, illetőleg megsétáltathatta volna a puliját a parkban.
Különleges tud lenni az ember, van valami vele született vonzódása a piszkálódáshoz, ha meg nincs min piszkálódnia, akkor ás a másik elé egy árkot, hátha orra bukik bele a boldogtalan.
Vajon miért vagyunk ilyen békétlenek? Miért nem örülünk annak, hogy süt a nap, meg aranyérmet hoznak örökké a kajakozók és a kenuzók?
Majd ha az első ágyúgolyó elsüvít a fejünk fölött, lesz itt olyan béke...