Tollhegyen

Már szocialista tagozata is van az ’56-os szövetségnek, bár gyanítom, ezt maguk az ötvenhatosok sem igen tudják. A minap mindenesetre Székesfehérvárott összeült a tagozat közép-dunántúli régiója, hogy lehetőséget adjon – innét idézem a meghívó szövegét – „a nemzeti kiegyezés jegyében a különböző értékrendet, politikai felfogást képviselő embereknek és közösségeiknek az együttműködés kialakítására”.
Bizonyos vitéz Lévai István elnök celebrálta az eseményt – legalábbis a kiadott program szerint. Ami csak annyiban biceg, hogy nevezett immáron se nem vitéz, se nem elnök. Mindössze Lévai István. Történt ugyanis, hogy a kollégát mind a Vitézi Rend, mind az ’56-osok országos szövetsége törölte soraiból. Egyszerűbben szólva, elzavarta.
Hogy volt-e hivatalos indoklás, nem tudni, mindenesetre teljes egyetértés alakult ki abban, hogy ötvenhatos ember ne álljon le bratyizni a szocialistákkal, legalábbis várja meg, míg elhangzik a túloldalról az első mea culpa ötvenhatért.
Mindemellett megtartották a közép-dunántúli jóemberek regionális összejövetelét, ahol is a köszöntőt mondó polgármester után exvitéz Lévai István mondott vitaindító beszédet, majd Nagy Sándor, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője emelkedett szólásra (miután Molnár Albert levezetőelnök, MSZP-s országgyűlési képviselő megadta neki a szót).
Nagy Sándor – miután megkapta a szót – síkraszállt a béke, a barátság és a megbékélés mellett, majd mint egykori SZOT-főtitkár, Máriának ajánlotta fel az országot.
Szép, emelkedett ünnepség volt, bár többen szorítottak, csak hazaérjen Lévai István, föl ne pofozza a sarkon egy pesti srác. Egy igazi ötvenhatos.