Törökkoppány magyar (és török) emlékei

Törökkoppány gyér forgalmú országút mentén fekszik Külső-Somogy keleti végén, a szomszédos Koppányszántó már Tolna megyéhez tartozik. A kis falvak a Koppány vizéről kapták nevüket, a folyócska az Árpád-házi somogyi herceg emlékét idézi. A ma 700 lelkes Törökkoppány első ízben 1138-ban szerepel oklevélben, az 1332–37 közötti pápai tizedjegyzékben Koban alakban fordul elő, a XV. században mezővárosi rangra emelkedett település vörös viaszpecsétjén Oppidum Kopaniként tűnik fel a neve. A Török előtag a hódoltság idején ragadt hozzá.
A faluhoz valamikor vár tartozott – a neve Kupa volt, mint majd mindegyik ősi erősségé Somogyban –, amely évszázadokkal ezelőtt nyomtalanul elpusztult. A község legrégibb emléke a katolikus plébániatemplom. Biztosra vehető, hogy a középkori oklevelekben említett egyház helyén áll, a gótika korszakáról a szentélye tanúskodik. A Szent Katalin oltalmába ajánlott késő barokk stílusú épületből csak ennyi őrizte meg az 1490-es évek átalakításának emlékét, igaz, a történelmi körülményekhez képest meglehetős épségben és szépségben. A nyolcszög három oldalával záródó szentély külső sarkait háromlépcsős, magas gyámpillérek támasztják, belsejét érett gótikus hálóboltozat díszíti, két csúcsíves ablakának kőrácsai is épen megmaradtak. A keleti zárófalban kicsiny, szamárhátíves, kőkeretes szentségtartó fülke látható a rokokó főoltár mögött – szintén a XV. század végéről.
A kései gótikában kedvelt szamárhátív-motívum gyakran feltűnik az időben közeli török építményeken is. Ha Törökkoppányban ilyet nem is, de másféle míves részleteket láthatunk a hódoltság korából. A település Buda elfoglalása után fontos szpáhibirtok volt, a somogyi szandzsák központja, s az is maradt egészen az ország felszabadításáig. Az egyik koppányi aga Fekete István kedves regényéből ismerősünk, s a közel másfél évszázad valóságos emlékét őrzi a sekrestyében látható, kőből faragott rituális mosdómedence, a plébániaház és az orvoslakás kertjében lévő két turbános sírkő, valamint a falutól délre, az erdős hegyoldalban megmaradt három kútépítmény a Koppányba folydogáló Cseszmei-víz forrásainál. Ez utóbbi igencsak beszédes földrajzi név: csesme törökül kutat jelent.
A mozlimok aligha véletlenül rendezkedtek be éppen itt! A község központjában a fehér márványból nemrég faragott kútból most is csordogál a kénes gyógyvíz (az erre járó sofőrök megtöltenek belőle egy-egy kannát). A templommal szemközti utcatáblán a Tabán szó olvasható, a mellette lévő terecskét Gül Babáról keresztelték el. Augusztus 14-én, halálának 460. évfordulója alkalmából leplezték le a napokkal Buda elfoglalása után, 1541. szeptember 2-án elhunyt bektasi dervis emlékművét. A Rózsák Atyjának életnagyságú, ülő bronzszobrát a Török Köztársaság készíttette, s a helybeliek szívesen fogadták a nem mindennapi ajándékot.
„A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés...”