Ütközőövezet Izraelben

Simon Peresz izraeli külügyminiszter és Jasszer Arafat palesztin elnök mégiscsak összeülhet már pénteken egy első megbeszélésre a fegyvernyugvás megvalósításának módozatairól. Az izraeli Háárec szerdai számában közölte ezt egy vezető palesztin tisztségviselőre hivatkozva, akinek kilétét nem tárta föl. Egybehangzó jelentések szerint Peresz és Arafat egyaránt megerősítette részvételét a Milánó melletti Comóban tartandó gazdasági konferencián. Maga Peresz kedd este jelezte, hogy már e hét végén kész összeülni Arafattal, de „nyugodt helyen” szeretne találkozni vele. Jeruzsálemben New Yorkot, az egyiptomi Taba üdülőhelyet vagy a gázai Erez határátkelőhelyet említették további lehetséges helyszínként.
Izrael a jövő héttől több helyen ütközőövezetet működtet majd a zsidó államot a megszállt palesztin területektől elválasztó vonal mentén, s mintegy ezer katonával megerősíti a jeruzsálemi rendőrséget a hét elején elkövetett és megkísérelt újabb pokolgépes merényletek nyomán. A jeruzsálemi rendőrség megerősítésének szükségességét nemrég vetette fel a körzet rendőrparancsnoka, s a hét elején elkövetett merényletek után Benjámin Ben Eliezer védelmi miniszter úgy döntött, hogy mintegy ezer katonát vezényel ki a gyanús személyek ellenőrzésének fokozására és a járőrözések sűrítésére.
*
Eközben a Moszkvában tárgyaló izraeli miniszterelnök lemondta találkozóját II. Alekszij pátriárkával, az orosz ortodox egyház vezetőjével és Gennagyij Szeleznyovval, az állami duma elnökével.

- Háttér -

Irak felett veszélyes az ég

Fontos mérföldkövéhez ért az Irak déli és északi része fölött az Öböl-háború vége óta (azaz már több mint tíz éve) foganatosított légi őrjáratozás, amely hivatalosan a bagdadi rezsim által elnyomott kurdok és síita muzulmánok (mocsári arabok) védelmét célozza. Az amerikai és brit légierők által fenntartott légitilalmi övezetben az iraki légvédelem első sikerét aratta, amikor a közelmúltban lelőtt egy Predator típusú pilóta nélküli felderítő repülőgépet.
A Balkán feletti működésük miatt Taszárról jól ismert kecses, fehér színű gépek egyikének elvesztése nem sokkal azután következett be, hogy az iraki légvédelem ismét fokozta erőfeszítéseit annak érdekében, hogy legalább egy angolszász gépet a földre kényszerítsen. Július–augusztus folyamán egy Hawkeye radargépre, majd egy U–2-es felderítőre is tüzet nyitottak, kis híján találatot elérve, nem beszélve az őrjáratozásban részt vevő harci gépek elleni (heti átlagban két-három) támadások folytatásáról. Az őrjáratozó amerikai–brit gépek pedig, mint az elmúlt tíz évben annyiszor (különös tekintettel az 1998 decembere óta eltelt időre), a légvédelem aktivizálódására reagálva csapást mérnek a „kihívást intéző” rakétaindítókra, radarokra és lövegekre, illetve az ezek hátterét biztosító infrastruktúrára.
A valós célokat nélkülöző állóháború eddig – kritikával illethető – iraki információk szerint majd 600 civil életét követelte, míg a másik oldalon dollármilliárdokat emésztett fel, és hozzájárult ahhoz, hogy az őrjáratozásban részt vevő eszközpark és az azokat kiszolgáló állomány munkatempója túlfeszített legyen. A Szaddám Huszein nevével fémjelzett rezsim ennek ellenére távolról sem mutat válságjelenségeket. Hiába az életszínvonal embargók okozta mélyrepülése, a gyengécske ellenzék és az időről időre kegyvesztett funkcionáriusok szökése, illetve kivégzése, a hatvanas évek óta hatalmon lévő diktátor nem inog meg.
Helyette zavartalanul dacol a nemzetközi közösséggel, pontosabban Washington és London akaratával, akik nélkül az ENSZ-ben lehetetlen lazítani az Irak elleni szankciókon, bármennyire is hajlana erre Oroszország, Franciaország és Kína.
Tíz év elszigetelés sem volt elég a rendszer megroppantásához, az a főként angolszász elképzelés, miszerint az „elégedetlen tömegek” majd belülről döntik meg azt, úgy tűnik, tévesnek bizonyult, s vele együtt kárba vesztek a rá költött pénzek. Könnyen meglehet, hogy az évtizedes „kísérlet” után immár ideje lenne újrafogalmazni az iraki politikát: a közel-keleti ország és környezetének érdekeit egyértelműen ez szolgálná leginkább, a kérdés csak az, hogy a jelenlegi, sehová sem vezető helyzet kinek kamatozik? (Zord Gábor László)