Vizsgálatok a hullámtérben

Vízügyi szakemberek úgy ítélik meg, hogy a Tisza vidéke Vásárhelyi Pál nevéhez kapcsolódó szabályozási munkálatai súlyos problémákat hagytak az utókorra, a következményeket az egyre nagyobb áradásokkor tapasztalják meg a folyó mentén élők. A hullámtér vizsgálatában jelentős szerepet vállal a tudóstársadalom.

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatóját, Schweitzer Ferenc professzort Nagy István, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) igazgatója kérte fel a vizsgálatra. A tudós szakértő társaival a nyár derekán látott hozzá a hullámteret feltöltő hordalékok réteges vizsgálatához. Részt vett a munkában Baltenau professzor, a Román Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatója is. Auditori feladatot vállalt Mark Macklin professzor, aki Angliából érkezett. Az ártérből vett mintákat a walesi egyetem laboratóriumában elemzik. Koordinátori szerepet az MTA vállalt. Az év elején a Felső-Tiszán, majd a legutóbbi munkáik során Szolnok térségében földmintát vettek a hullámtér hordalékából, amelynek nehézfém-szennyeződését aprólékosan elemzik. A későbbiekben természetesen a folyó vizét is analizálják, mintegy húsz helyen vesznek mintát a magyarországi szakaszon. Ugyanakkor felmérik annak lehetőségét, miként lehet a folyó hullámterét bővíteni, illetve tisztítani.
A talaj szerkezetének eddigi tanulmányozása során kiderült, hogy az elmúlt 100 év alatt 1,8-2 métert emelkedett a hullámtér szintje, ami miatt hat-hét alkalommal kellett megemelni a Tisza védőgátjának koronáját. Az árterek feltöltődése, az övzátonyok keletkezése, valamint a szennyezettsége nyomon követhető a nagyobb ökológiai, történelmi események kapcsán is.
A folyóra merőlegesen vágatot ástak a hordalék alkotta övzátonyba. Az árapasztó övzátonyba ásott legmélyebb szint, a mostani „0” szint egyébként a tengerszint feletti 81,84 méternek felel meg, ami a tudósok szerint a bronzkorig terjedő időszak hordalékát jelenti. A bronzkortól az I. világháborúig tartó időszak alatt közel két méterrel töltötte fel a folyó az árteret. A talajszerkezeti vizsgálatban megállapíthatóvá vált, hogy az I. világháború óta 120 centiméternyit emelkedett a hordalékszint, amely az első atombomba felrobbantásakor keletkezett szennyeződés szintjéig tart. Ugyancsak szembetűnő a csernobili atomerőmű robbanását (1986) követő hordalék színe és az azóta „feliszapolódott” 30-60 centiméternyi réteg, amelyben még megtalálható a cézium 137 izotóp elem, lassú felezési ideje miatt.
A szakemberek előtt egyértelművé vált, hogy a Tisza árterének emelkedési szintje egyre inkább felgyorsul. A legutóbbi, közel egy hónapig elhúzódó árvíz alkalmával 13-15 centiméter hordalékot hagyott maga után a Tisza Szolnok alatt. Hullámtérre szükség van, annak tisztítása évtizedeket és óriási költséget igényelne. Jelenleg a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, hogy a Tisza hullámterét bővítsék, ennek érdekében néhány, egyre inkább elnéptelenedő tanyabokrot kellene csupán feláldozni. Ellenkező esetben úgy meg kell emelni a Tisza gátját, hogy a tiszai hajósoknak, halászoknak és vízi sportolóknak „tériszonya” lesz, mivel a templomtorony magasságában kell közlekedniük a Tiszán, mint pl. a Benelux országok egyes folyóin. S ez még csak a kisebbik probléma, a kérdés az, hogy meddig képes az ember magasítani a folyó gátját. A tudósok felmérik és kidolgozzák a Tisza, majd a Duna vízgyűjtőjének árvízmentesítési tervét, amelynek megvalósításáról a döntés a politikusok dolga lesz.