A fantázia dimenziója

Impozáns műterem, átlátható rend, bútor szinte alig, a világos falakon hatalmas képek. Olyan festmények, amelyek mellett nem lehet elsétálni. Meg kell állni előttük és tüzetesen megnézni őket közelről, távolabbról. Idő kell, amíg a nézőben kibontakoznak az egyébként határozott és megkapó színek mögül a formák, amíg az ember megérti, mit sugallnak. Olyan képek, amelyekkel együtt kell lakni, s talán mindennap mást mondanak, másra ébresztenek rá. Nem vidámak és nem szomorúak, nehezen lehet meghatározni a lényegüket. Ezek a festmények gondolatokat ébresztenek.
Alkotójuk, Buda István vidám, elegáns egyéniség. Mosolyog akkor is, ha komoly téma kerül szóba. Határozott, talán kissé túl reális is szavaiban, gondolatait akkor engedi szabadjára, amikor ecsetet vesz a kezébe.
Kolozsváron született. Édesapja, Buda Lőrinc is festőművész volt. Ő maga nem készült tudatosan a művészpályára. Ötéves korában magától értetődően fogott ecsetet a kezébe, papírra és vászonra csendéleteket, kakast, madarakat festett. Természetes volt, hogy szülővárosában a képzőművészeti líceumot, majd a művészeti egyetemet végezte el. Tanulmányai befejezése után, 1990-ben Firenzében volt lehetősége egyéves mesterképző kurzuson részt venni ösztöndíjjal. Ezután jött Budapestre, azóta itt él.
Az Olaszországban töltött esztendő alatt kitárult előtte a világ, sok emberrel ismerkedett meg. Művészi fejlődéséhez viszont inkább belülről kapott instrukciókat, gondolatvilágának változása késztette új utak keresésére. A figurális festészetet abbahagyta az évek folyamán. Úgy érezte, nem kell a néző szájába rágni, mit lásson, inkább gondolkodásra kell sarkallni. Le kell kötni, hogy a képek láttán megnyíljon előtte a negyedik dimenzió, a fantázia dimenziója. Régi vásznakra festi új elképzeléseit, a nézőt partnerének tekinti, és azt várja tőle, hogy az általa teremtett világot lássa a műben.
Külföldön jobban ismerik műveit, mint itthon. Kiállított Palma de Mallorcán, Barcelonában, Sienában, a svájci St. Moritzban. 1997-ben a Maastricht Artfair nemzetközi képző- és iparművészeti kiállításon ismerkedett meg a holland műkereskedővel, Tony Verheidennel, aki a Galerie A. 1. tulajdonosa, azóta ő menedzseli és tartja állandóan a közönség előtt a Buda-festményeket. Itthon 1996-ig a Kortárs Galériában és az esztergomi Vármúzeumban láthattuk alkotásait. Most amerikai meghívást kapott, jövőre New Yorkban mutatják be műveit. Úgy érzi, a külföld nyitottabb a modern festészet iránt, itthon a tehetősebbek még nem érzik-értik az értéket a kortárs művészetben.
Milyeneknek látja a saját képeit Buda István? Olyanoknak, amelyek kalandot jelentenek a nézőnek, ismeretlen mélységekbe, más galaxisokra kalauzolják. Szeretné tovább egyszerűsíteni a kifejezésmódját, csak kevés eszközzel, megtartva egyéni szimbolikáját mutatni be azt a világot, amelyet fantáziája kreál, s amelybe szeretné bevinni nézőit.