Megszólal a sírvilág: ezt vallották eddig a titokzatos székesfehérvári királysírok

Székesfehérvár már az Árpád-kortól a középkori magyar történelem kiemelt jelentőségű városának számított. A középkori magyar közjogban ahhoz, hogy valaki az ország törvényes királyává válhasson, három feltételnek kellett együttesen megvalósulnia: a királlyá választott uralkodót az esztergomi érseknek a Szent Koronával, Székesfehérváron és a koronázóbazilikában kellett királlyá koronáznia ahhoz, hogy törvényesen elfoglalhassa a trónt. De Székesfehérvár volt az Árpád-házi uralkodók és az utána következő dinasztiák királyainak és családtagjaiknak a temetkezési helye is.

Az Árpád-ház számos uralkodóját temették el Székesfehérváron, köztük Szent Istvánt Fotó: Wikimedia Commons/Kálti Márk

Csak egyetlen királysír élte túl épségben a történelem viharait

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában nemcsak az Árpád-házi uralkodóink leltek végső nyughelyre, hanem a későbbiekben az Anjou-házi királyok, Habsburg Albert, Hunyadi Mátyás és Szapolyai János is –olvashatjuk az Okoshír.hu oldalon. 

     Az utolsó magyar király, akit Székesfehérváron temettek el 1540-ben, I. (Szapolyai) János volt             Forrás: Wikimedia Commons

Miután 1543-ban I. (Kanúni) Szulejmán oszmán szultán hadai elfoglalták Székesfehérvárt, először a törökök, később pedig a tizenötéves háború idején 1601-ben a várost megostromló keresztény zsoldosok dúlták fel és fosztották ki uralkodóink nyughelyét. Kiemelkedő jelentőségű, hogy az úgynevezett osszáriumban – ahol a Székesfehérváron eltemetett királyok és előkelők földi maradványait őrzik – a Magyarságkutató Intézet olyan feltárási, azonosítási munkálatokat folytat, amelyeknek köszönhetően több királyi személy csontjai újra beazonosíthatókká válnak. 

Az új tudományág, az archeogenetika lehetőséget ad a Székesfehérváron eltemetett királyi személyek azonosítására   Fotó: Szegedi Tudományegyetem

A székesfehérvári királysírok kutatásának kezdetei egészen 1848-ig nyúlnak vissza, amikor az egykori koronázóbazilika romjai között megtalálták III. Béla és első felesége, Antiochiai Anna teljesen épen maradt csontvázát. 

Különlegesek voltak a felfedezés körülményei is: 

éppen vízvezetéket javítottak, amikor 1848. december 5-én a munkások csákánya egy vörösmárvány szarkofágon koppant – írta a Demokrata 2021-ben. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök bölcsen úgy döntött, hogy Érdy Jánost, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őrét bízza meg a királysír szakszerű feltárásával. 

III. Béla és udvartartása   Forrás: Pest Buda

Ekkor bizonyosodott be, hogy III. Béla és felesége maradványait találták meg a bazilika romjai között. A közelükben még három sírra bukkantak; két férfi és egy várandós nő temetkezési helyét tárták fel, akik nagy valószínűséggel rokonok lehettek, de a személyüket nem sikerült azonosítani.

III. Béla az első felesége mellett szeretett volna végső nyugalomra lelni

A francia származású Antiochiai Anna III. Béla első felesége volt: hét gyermekük született, köztük a későbbi Imre király és II. András. III. Bélát szeretetteljes kapcsolat fűzte feleségéhez, így bár annak halála után újraházasodott, 

de az volt a kívánsága, hogy végső nyughelye Antiochiai Anna mellett legyen. 

III. Béla és Antiochiai Anna tudományosan hiteles arcrekonstrukcióját is a Magyarságkutató Intézet készítette el. III. Béla magas termetű,  jóképű és erőteljes arcberendezésű férfi volt, felesége, Antiochiai Anna pedig bájos nő, finom arcvonásokkal. 

III. Béla és felesége, Antiochiai Anna legújabb, tudományos hitelességű arcrekonstrukciója, amit a Magyarságkutató Intézetben készítettek el. A képen felül és hátul a korábbi és kevésbé pontos rekonstrukciók láthatók   Fotó: Szabados György Magyarságkutató Intézet

Szabados György történész már 2018-ban összefoglalta és logikusan levezette, hogy III. Béla csontváza és az abból kinyert DNS hogyan támogathatja a további kutatásokat, ami szerinte a folyamatban lévő kutatómunka „arkhimédészi pontja” lehet. 

Feltárul az Árpád-ház genetikai térképe

III. Béla csontváza, pontosabban az abból kinyert DNS vizsgálata alapján, az archeogenetika módszertanával lehetett megállapítani, hogy az osszáriumban őrzött más Árpád-házi királyok és hercegek férfiágon rokonságban álltak-e III. Béla királlyal, vagy esetleg nem. A koronázóbazilikában nemcsak 15 királyt, hanem más előkelőségeket is eltemettek. A legkorszerűbb kutatási módszertannak köszönhetően a máshonnan, más nyughelyekről előkerült és a jövőben előkerülő csontokról is egyértelműen eldönthető, hogy fiági rokonai voltak-e III. Bélának.

A székesfehérvári romkert, középen az osszárium lejáratával   Fotó: Wikimedia Commons/Globetrotter19

Ilyen fontos uralkodói maradványok többek között Vácott I. Géza (III. Béla ükapja) és Egresen II. András sírjának feltárásakor fellelt csontok, amelyekről egyértelműen eldönthető a családi kötelék, illetve a leszármazási kapcsolatok fennállása. 

A kutatásokat Nagy Péter, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója vezeti. 

Tizenkét DNS-mintát dúsítanak és szekvenálnak ahhoz, hogy megalkothassák az Árpád-ház genetikai családfáját – írja az Okoshír.hu. Ennek azért is van különös jelentősége, mert így III. Béla genetikai mintájából kiindulva meghatározhatóvá válik, hogy a fellelt csontok kikhez, mely uralkodóhoz, illetve előkelőhöz tartoznak.

III. (Nagy) Béla tudományos hitelességű arcrekonstrukciója  Fotó: YouTube

Szintén a kutatás része és egyik nagy eredménye, hogy sikerült meghatározni Corvin János, Hunyadi Mátyás törvénytelen fiának DNS-éből vett minta alapján a Hunyadiak apai DNS-ét. A kutatás során már 400, a székesfehérvári osszáriumban eltemetett személy teljes genomszekvenciáját határozták meg eddig – írta a Székesfehérvár.hu hírportál.

Az államalapító király, Szent István temetése

A székesfehérvári királysírok szakrális jelentőségűek is. A középkori magyar királyságot megalapító Szent István Szűz Mária mennybemenetelének napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el. Mielőtt eltemették, a Nagyboldogasszony-bazilikát ismét felszentelték. Hartvik legendája így ír az államalapító király temetéséről: 

A felszentelés ünnepségét megtartván, szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték.

I. (Szent) István király a Képes krónikában   Fotó: Wikimedia Commons/Kálti Márk

Sírja az elkövetkező években fontos zarándokhellyé vált, ahol a betegek csodásan felgyógyultak. Amikor I. (Szent) László király 1083-ban felnyittatta nagy elődje sírját annak szentté avatása miatt, épségben találták meg Szent István jobb kezét. Ez lett a Szent Jobb, a magyarság legrégibb és nagy tiszteletnek örvendő szakrális ereklyéje.

A jelenlegi kutatások jövőbeli jelentősége

Ha középkori uralkodóink, elkelőink DNS-ét rekonstruálják a tudósok, ennek azért van nagy jelentősége, mert segít a magyarság genetikai térképének rekonstruálásában is, ami a jövőben akár olyan vizsgálatokat is lehetővé tehet, ami a hun–magyar rokonság genetikai kötődéseit elemzi.

E kiemelkedő jelentőségű kutatásokban együtt vannak jelen a modern tudomány vívmányai és az őseink tisztelete is.