Megszólal a sírvilág: ezt vallották eddig a titokzatos székesfehérvári királysírok

Székesfehérvár már az Árpád-kortól a középkori magyar történelem kiemelt jelentőségű városának számított. A középkori magyar közjogban ahhoz, hogy valaki az ország törvényes királyává válhasson, három feltételnek kellett együttesen megvalósulnia: a királlyá választott uralkodót az esztergomi érseknek a Szent Koronával, Székesfehérváron és a koronázóbazilikában kellett királlyá koronáznia ahhoz, hogy törvényesen elfoglalhassa a trónt. De Székesfehérvár volt az Árpád-házi uralkodók és az utána következő dinasztiák királyainak és családtagjaiknak a temetkezési helye is.

Az Árpád-ház számos uralkodóját temették el Székesfehérváron, köztük Szent Istvánt Fotó: Wikimedia Commons/Kálti Márk

III. Béla és felesége, Antiochiai Anna legújabb, tudományos hitelességű arcrekonstrukciója, amit a Magyarságkutató Intézetben készítettek el. A képen felül és hátul a korábbi és kevésbé pontos rekonstrukciók láthatók   Fotó: Szabados György Magyarságkutató Intézet

Szabados György történész már 2018-ban összefoglalta és logikusan levezette, hogy III. Béla csontváza és az abból kinyert DNS hogyan támogathatja a további kutatásokat, ami szerinte a folyamatban lévő kutatómunka „arkhimédészi pontja” lehet. 

Feltárul az Árpád-ház genetikai térképe

III. Béla csontváza, pontosabban az abból kinyert DNS vizsgálata alapján, az archeogenetika módszertanával lehetett megállapítani, hogy az osszáriumban őrzött más Árpád-házi királyok és hercegek férfiágon rokonságban álltak-e III. Béla királlyal, vagy esetleg nem. A koronázóbazilikában nemcsak 15 királyt, hanem más előkelőségeket is eltemettek. A legkorszerűbb kutatási módszertannak köszönhetően a máshonnan, más nyughelyekről előkerült és a jövőben előkerülő csontokról is egyértelműen eldönthető, hogy fiági rokonai voltak-e III. Bélának.

A székesfehérvári romkert, középen az osszárium lejáratával   Fotó: Wikimedia Commons/Globetrotter19

Ilyen fontos uralkodói maradványok többek között Vácott I. Géza (III. Béla ükapja) és Egresen II. András sírjának feltárásakor fellelt csontok, amelyekről egyértelműen eldönthető a családi kötelék, illetve a leszármazási kapcsolatok fennállása. 

A kutatásokat Nagy Péter, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója vezeti. 

Tizenkét DNS-mintát dúsítanak és szekvenálnak ahhoz, hogy megalkothassák az Árpád-ház genetikai családfáját – írja az Okoshír.hu. Ennek azért is van különös jelentősége, mert így III. Béla genetikai mintájából kiindulva meghatározhatóvá válik, hogy a fellelt csontok kikhez, mely uralkodóhoz, illetve előkelőhöz tartoznak.

III. (Nagy) Béla tudományos hitelességű arcrekonstrukciója  Fotó: YouTube

Szintén a kutatás része és egyik nagy eredménye, hogy sikerült meghatározni Corvin János, Hunyadi Mátyás törvénytelen fiának DNS-éből vett minta alapján a Hunyadiak apai DNS-ét. A kutatás során már 400, a székesfehérvári osszáriumban eltemetett személy teljes genomszekvenciáját határozták meg eddig – írta a Székesfehérvár.hu hírportál.

Az államalapító király, Szent István temetése

A székesfehérvári királysírok szakrális jelentőségűek is. A középkori magyar királyságot megalapító Szent István Szűz Mária mennybemenetelének napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el. Mielőtt eltemették, a Nagyboldogasszony-bazilikát ismét felszentelték. Hartvik legendája így ír az államalapító király temetéséről: 

A felszentelés ünnepségét megtartván, szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték.

I. (Szent) István király a Képes krónikában   Fotó: Wikimedia Commons/Kálti Márk

Sírja az elkövetkező években fontos zarándokhellyé vált, ahol a betegek csodásan felgyógyultak. Amikor I. (Szent) László király 1083-ban felnyittatta nagy elődje sírját annak szentté avatása miatt, épségben találták meg Szent István jobb kezét. Ez lett a Szent Jobb, a magyarság legrégibb és nagy tiszteletnek örvendő szakrális ereklyéje.

A jelenlegi kutatások jövőbeli jelentősége

Ha középkori uralkodóink, elkelőink DNS-ét rekonstruálják a tudósok, ennek azért van nagy jelentősége, mert segít a magyarság genetikai térképének rekonstruálásában is, ami a jövőben akár olyan vizsgálatokat is lehetővé tehet, ami a hun–magyar rokonság genetikai kötődéseit elemzi.

E kiemelkedő jelentőségű kutatásokban együtt vannak jelen a modern tudomány vívmányai és az őseink tisztelete is.