Óriási, 10-15 év alatt fölgyűlt, részben meglévő hitelekből, részben nem fizetett számlákból eredő 12-13 milliárd forintos hitelállománnyal rendelkezik Bábolna. Persze nem cipelne ilyen terheket a vállalat, ha az eltelt egy-másfél évtized alatt a burgeri korszakhoz képest nagyban megváltozott világgazdasági környezethez alkalmazkodott volna. A kiútkeresés rengeteg pénzt és energiát emésztett fel, még sem sikerült kialakítani, pontosan hová, mely szektorba kellene beilleszkednie a cégnek. Emiatt a vállalat továbbra is állami támogatásokra építve próbálta meg fenntartani külsőségeit. A mi mandátumunk – mondja Heimann Zoltán vezérigazgató – ennek megfelelően arról szól vagy szólt legalábbis, hogy végezzünk tényfeltárást, és annak ismeretében határozzuk meg, mit lehet tenni a céggel. Az átalakítási folyamat során szét kell szedni Bábolnát, amely fölött tabuként lebeg nemzeti kincs mivolta. Ezt definiálni kell, mert ezt minden ember és politikai párt másként értelmezi, és mögötte félreértelmezett figyelem és más érdekek húzódnak meg.
Nemzeti kincs
Sikerült kimondatnunk a parlamenttel is, hogy Bábolnának nemzeti kincsnek minősülő része, azaz az augusztus elsejével megalakult Ménesbirtok, különüljön el a piacon versengő baromfitermelő részvénytársaságtól. Ez az a rész, amelyet az ÁPV Rt.-n keresztül rövidesen az állam felé értékesíthetünk, a lóállománnyal, a muzeális értékű épületekkel, az erdő- és vadgazdálkodással, a turisztikai lehetőségekkel együtt. Mindezek jó alapot teremtenek arra, hogy ha az állam engedi és akarja, akkor ez a stratégiai cél mintegy öt éven belül nullszaldó és nyereség felé mozduljon el. Nem a Bábolnán található genetikai állomány megőrzéséről, sokkal inkább értékeinek kihasználásáról kell beszélni. Kezelni kell a pénzügyi problémáinkat, mindenkivel bizalmi kapcsolatot kell tartanunk, hogy amit elkezdtünk, tovább- és végigvihessük. Nagyon fontos, hogy botrányok nélkül hajtsuk végre az átalakítási folyamatokat, mert az a fajta médiai és politikai kitettség, amely Bábolnára jellemző volt, nyugvópontra kell, hogy kerüljön – sorolta Heimann Zoltán a végrehajtandó feladatokat.
Növekvő versenyképesség
A vezérigazgató azonban nem elégszik meg ennyivel, szerinte a cégen belüli leválasztásokat úgy kell véghezvinni, hogy a leválasztott vagy leválasztandó – és a maradék – vállalat versenyképessége és a termelés hatékonysága növekedjen. Azt mondja, e területeken hihetetlen nehéz haladni, eddig nem volt megfelelő információszolgáltatás sem, és csak a legutóbbi 1–7 havi mérlegre merik azt mondani, hogy talán nagyjából reális képet nyújt Bábolna „képességeiről”.
A fejlődést mutatja a megváltozott termékstruktúra is. Bábolna termékeinek nagy része eddig nyers áru volt, de a bábolnai márkanevet felhasználva – amit a lakosság 95 százaléka ismer – elmozdultak e holtpontról, tavaly a Foodapesten már több mint 20 új termékkel jelentkeztek, és most ősszel ismét új termékeket dobnak piacra. Feldolgozott áruik aránya jelenleg 18 százalék, de terveik szerint 5 éven belül 60 százalék fölé emelkedik. Egy szűkebb, de stabilabb bolthálózati kör kiépítésére törekszenek, ahol ők a legnagyobb beszállítók, kiszámítható a piac, jó az információáramlás. Az első lépéseket megtették, az Auchannál a legnagyobb, a Tescónál és a Metrónál az egyik legnagyobb beszállítók. Ezek a pozíciók már jelzik a hangsúlyváltást, bár ez még kívülről nem nagyon látszik – elemezte Heimann Zoltán. Hozzátette: mindenképpen a minőségi felső osztály felé kell eltolódniuk friss áruban és a tovább feldolgozott termékekben is. A mélyhűtött áru szintjén nincs keresnivalójuk, mert ez egy „név nélküli” piac, ahová lassan, de biztosan benyomul Kína és Brazília is, akik sokkal olcsóbban állítják elő ezeket a termékeket.
Bábolna 1998-tól két veszteséges vágóhidat vett, kapott – a békéscsabait és a kecskemétit – azok minden terhével, miközben más cégek a kölcsönöket és a hiteleket valamilyen szinten leírhatták a privatizáció során, és ezáltal is hatékonyabbá alakulhattak. Nálunk keményebb gazdálkodás és létszámleépítés zajlik – mondja a vezérigazgató –, utóbbi mértéke tavaly 15 százalékos volt, tavasszal ugyanekkorát kell végrehajtani. Emellett van egy nagy vízfej Bábolnán, ami a kirakatossághoz tartozik, és most, hogy átadtuk az épületeket a Ménesbirtoknak, már látni, hogy egy csirkegyár nem birtokolhat ekkora épületeket. Egy büszke és nagy Bábolnából egy pragmatikus csirkegyárat kell teremteni, a büszkeséget a Ménesbirtoknak kell hordoznia, nekünk fogunkhoz kell verni a garast – folytatta Heimann Zoltán, aki úgy látja, a cég átalakítása legkorábban a 2002. év vége felé juthat el a befejezésig, amelynek során meghagyják a Bábolna nevet, leválasztják, majd értékesítenek más ágazatokat úgy, hogy azok hiteleiket ne vigyék magukkal.
A megmaradó rész, a csupasz Bábolna Rt. a maga hitelállományával együtt kerül értékesítésre. Az integráción belüli területekről Heimann elmondta, hogy a Bábolna környéki gazdasági egységek: a takarmánykeverő, a brojlertenyésztés mind nyereségesek, jelentős pluszt hoznak. A vágóipari tevékenység termel nagy mínuszt, továbbá a hitelállomány jó részét hordozza, és a vízfej csak magában szintén komoly veszteséget termel.
Ideális lehetőség
A nagy, a bábolnai integrációt is egyben kell tartani, ezért – és figyelembe véve a világon végiggyűrűző koncentrációhullámot – külföldi befektetőkben gondolkodnak. A nagy áruházláncok a következő öt évben a régió élelmiszerpiacának 70 százalékát fogják uralni, amit nem hagyhatnak ki a nagy baromfiipari integrátorok sem, hiszen az áruházláncok mindenhol igyekeznek standardizálni beszállítói körüket. És egy nagy baromfiipari integrátor számára – amely más térségekben ellátja ezeket az áruházláncokat áruval – Bábolna ideális lehetőséget jelentene. Túltermelési puffereit és hatékony gazdálkodási egységeit áttelepítve, nemcsak Magyarországon, hanem a kelet-európai régióban is hatalmas teret nyerhetne az áruházak kiszolgálásával. A vásárlóként szóba került világcégek általában a multik jelentős beszállítói.
Szeptember végén az ÁPV Rt. aláírta a privatizációs tanácsadóval a szerződést, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy végigvigyük a privatizációt az ő koncepciójuk mellett – vázolta a vezérigazgató, kiemelve, hogy szakmai szempontból a legjobb az lenne, ha egyben sikerülne eladni a céget. Hozzátette, sem politikai, sem a menedzsment szempontjait nézve a kiárusító jellegű szétszedéseket – amelyek szétroncsolják az integráció belső értékeit – nem tudják elfogadni. Iszonyú időkorlát is terhel bennünket a választások miatt – állítja Heimann Zoltán –, amelybe Bábolnát nem szabad belekeverni. Ez év vége, jövő év februárja az az időpont, amikor előre tudunk lépni valamit a privatizációban. A profiltisztítás már megkedődött, az utolsó közgyűlésen jóváhagyták, hogy a Ménesbirtokot értékesítsük az állam felé és a Tetrát feltöltsük a leendő értékesítésre, amit az október végi, november eleji rendkívüli közgyűlés várhatóan jóváhagy. A Ménesbirtok és a Tetra után legutóbbi közgyűlésünkön engedélyt kaptunk négy önálló gazdasági egység értékesítésére. Ezek Szentgotthárd, Uraiújfalu, Szendrő és Kerteskő. Ezek területileg messze helyezkednek el, és alaptevékenységük nem egyezik a „nagy” vállalatéval. Kérésünk az volt a közgyűléstől, hogy írjuk ki a nyílt pályázatokat, könyv szerinti értéken vagy afölött értékesítsünk, törekedjünk a hazai és szakmai vagy dolgozói értékesítés irányába, és a dolgozói létszám megtartására. Végül a közgyűlésnek kell elfogadnia az értékesítéseket.
Magyar Péter
Rettentően fáj Magyar Péteréknek, hogy lebuktak a Tisza-adóval + videó
