Bizarr szövetségesek

Gerhard Schröder amerikai villámvizitje még csak nyomaiban sem emlékeztetett a német kancellár márciusi washingtoni látogatására. Akkor a kiotói jegyzőkönyv ratifikálása és az amerikai rakétavédelmi tervek elfogadtatása körüli fagyosan udvarias egyet nem értés jellemezte a két államférfi találkozását. A szeptember 11-i Amerika-ellenes csapással és a Tartós szabadság hadművelet megindításával mindez azonban jelentőségét veszíteni látszik.
A térképen újrarajzolódnak, elválnak és összefonódnak a legkülönfélébb katonai és politikai szövetségek láthatatlan fonalai. Az ifjabb Bush, akit elnöksége kezdetén az elszigetelődéstől féltettek, most minden idők legátfogóbb nemzetközi koalícióját igyekszik összefogni. S valljuk be, az egyik legbizarrabbat is. Hiszen egy malomban őröl az ősellenség Pakisztán és India, de itt találjuk Kínát és Oroszországot is, melyekkel az Egyesült Államoknak meglehetősen hűvös volt a viszonya az utóbbi időben. A terrorellenes koalícióban számos mozlim ország is képviselteti magát, viszont kimaradt az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese és pártfogoltja, Izrael. Európa részvétele a szövetségben aligha volt kétséges, az öreg kontinens és az újvilág közötti tényleges vagy állítólagos rivalizálásról már vajmi kevés szó esik. Nyilvánvaló azonban az is, hogy az amerikaiakkal való szolidaritáson és a terrorizmus világméretű legyőzésén túl sokan sokféle okból igyekeznek most elévülhetetlen érdemeket szerezni.
A terrorellenes küzdelem apropóján Oroszország a csecsenek elleni akcióját igyekszik legitimizálni, ezen túl pedig politikai nyitásra törekszik a nagyvilágban. Kína már ennél óvatosabb. Jóllehet Csiang Cö-min felajánlotta együttműködését az amerikaiaknak, a kínai államfő vonakodik attól, hogy rábólintson a külhoni katonai akciókra. Peking ugyanis attól tart, hogy ezzel későbbi katonai beavatkozásokra teremt lehetőséget, például a függetlenségre törekvő Tibetben. Az ősrivális India, akárcsak Pakisztán, a maga oldalára igyekszik állítani az Egyesült Államokat – a tét mindkét esetben a vitatott hovatartozású Kasmír. Terrorizmus, illetve a terrorizmusellenes harc alatt tehát mindenki mást ért. Illetve azt ért, amit akar. A terrorellenes szövetség vélt és valós, láthatatlan és igenis kézzelfogható fonalai most az ifjabbik Bush kezében futnak össze. Az ő felelőssége (is), hogy kordában tartsa szövetségesei vélt és valós, láthatatlan és igenis kézzelfogható álmait és ambícióit is.