Ég és föld

Üt egyet a hintaszék a vádlira, és már repülünk is méterekkel a föld felett. Némi himbálózás után csodálatos panoráma tárulkozik elő, fél Budapest alattunk hever kiterülve. A libegőből nézve hibátlan a szikrázó őszi napsütésben fürdőző város, a jótékony távolság megszünteti a szmogot, a zajt, a koszt és a belvárosi kutyakakit. Még sajnálnám is az alant hömpölygő láthatatlan embertömeget, ha néhány óra múlva nem kellene ismét elmerülnöm benne.

De félre rút gondolatok, most még itt szállunk a világ egyik legbiztonságosabb drótkötelére aggatva, és élvezzük a természet lágy ölét. Jobbról-balról méregzöld növényzet katlanában halad a kétszemélyes szék, s körben a hegyeket érintetlen erdők borítják. Szédítő látványosság – még szerencse, hogy itt is, ott is lakóparkokat építő toronydarukba kapaszkodhat a civilizációs nyugalomra vágyó tekintet. És a városi ember a szomszédos családi házakban is támaszt találhat, amint a nappalik előtt átlibegve egy-egy röpke pillanatra belepillant a televíziók délutáni műsorába.
Jó itt. Október közepe gyönyörű naplementével ajándékozza meg a kirándulókat, a libegő utasairól lecsalogatva kardigánt, garbót, mobiltelefont. Az arcokon üdvözült mosoly, még az egyedül ücsörgők is valamiféle békére lelnek a hegyoldalon. A bevásárlóközpontok népe hazatalált. Kivéve azt a talán tucatnyi polgárt, akik az oxigéndús levegőtől megmámorosodva gyalog vágtak neki a libegő alatt hevenyészve kitaposott lefelé vezető útnak. Lábuk bizonytalanul meg-megcsúszik, karjukat véres karcolások ékesítik, tekintetükből pedig kiolvasható, hogy már ezerszer elátkozták a pillanatot, amikor önbizalommal telve csak oda vették meg a menetjegyet. Ők ott lent ráadásul azt sem élvezhetik, amint a szanaszét szórt műanyag hulladékon a fák lombjai keltette fényjáték vidám táncba kezd.
Lassan vége a libegésnek. A magány, a vidék káprázata illan el először, amint föltűnik a célállomás, pontosabban a célállomás mögött, mellett, körül várakozók kanyargó sora. Az utolsó métereken egyébként is illik végre a lábak elé nézni, hiszen még sajgó emlék az indulás vádlikékítő megrázkódtatása. De ni, még az utazás végén is van látnivaló: az ösvény tetején, mindjárt a kertibútoros büfé mellett, mint furcsa erdei jelenés, ballonkabátos, köpcös alak billeg. Kezében nejlonzacskó, a zacskóban hígító, esetleg ragasztó, így üzemzárás után is folytatódhat a lebegés.