Elment egy úr

Gróf Bolza Antal 2001. szeptember 10-én, 86 éves korában hunyt el Klagenfurtban. Az emlékező szentmisét október 28-án 11 órakor tartják Karintia székhelyén, a kapucinusok templomában.

Tíz éve lehetett, hogy a Wörthi-tó partjáról, az egyik híres Gasthofból szólt a Napközben kétórás élőadása, amikor hozzám lépett egy magas, kissé őszülő, bajuszos úr. Kifogástalan halványzöld vadászöltönyt, csokornyakkendőt viselt. „Gróf Bolza Antal vagyok – mutatkozott be –, negyven éve élek Klagenfurtban, és örömmel olvastam a helyi újságban, hogy maguk élőműsort közvetítenek Ausztriából.” Szó szót követett, Bolza Antal pedig nem sokkal később a mikrofon előtt ült, és mesélt regényes életéről, hazájához való kötődéséről, Görgey Artúrról, aki éveket töltött száműzetésben Klagenfurtban és arról, hogy minden vágya ismét hosszabb időt tölteni Magyarországon.
Ismeretségünk, sőt barátságunk akkor kezdődött. Azt tartotta, hogy a grófi cím elsősorban kötelezettséget jelent, és nem előjogot. A Bolza történelmi család, olasz eredetű, a XIII. században az Anjoukkal jött Magyarországra. A leszármazottak többnyire katonáskodtak, a török elleni vitézi tetteikért grófi címet, nagybirtokot kaptak. Természetesen gazdálkodtak is, az egyik Bolza alapította a híres szarvasi arborétumot, a másik a tiszakürtit. A magyar arisztokráciának ahhoz a részéhez tartoztak, akik magyarnak vallották magukat, és nem szerették az idegen uralmat. Nem véletlen, hogy a kései utódot, gróf Bolza Antal huszártisztet a második világháborúban, Magyarország német megszállásakor maga Horthy Miklós kormányzó kérte, hogy bújtassa el Bethlen Istvánt. Az akkor fiatal gróf teljesítette a nem veszélytelen kérést, és Herencsényben, ősi birtokukon rejtette el a volt miniszterelnököt. Bolzának sikerült megmentenie Bethlent a Gestapótól, de a bevonuló szovjet katonáktól már nem. Neki és családjának is menekülnie kellett.
Kényes volt az adott szóra, az úri becsületszóra. Szoros kapcsolatot tartott fenn a magyar és az európai arisztokratacsaládokkal, a felső tízezer által rendezett minden rangos eseményre hivatalos vendég volt. Ez a megtiszteltetés nemcsak a saját nevéért járt neki, hanem a felesége okán is, akit II. Vilmos császár rokonaként tartottak számon. Horthy Miklós iránti hűsége sohasem lankadt, élete egyik legnagyobb eseményének tartotta, hogy jelen lehetett a kormányzó újratemetésén. Nagy vadász volt, évekig vadászott kelet-tiroli birtokán, vadásztúrákat vezetett Afrikában, és mint katonatiszt szolgált az ENSZ kötelékében a Sínai-félszigeten. A rendszerváltás után lovat tartott Szirákon, nyaranta Herencsényben töltötte idejét a feleségével. Sokat írt a múltról, nem véletlenül fordította le magyarra Georg Markus Ami vissza nem tér című könyvét, amely Ferenc József császár és a Habsburg-ház titkos szerelmeiről szólt. Életét végigkísérte vadászszenvedélye, megírta nagy sikerű életrajzi regényét, a Cserkelés az életem címűt. A kalandozás, az új világok, új emberek, új tájak megismerése volt a mindene.