EMLÉKEZÉS BÉKÉSEBB IDŐKRE (KOSZTOLÁNYI KIFESTŐKÖNYVE)

... BOKROK MOSAKODNAK
A ZÁPORBAN SIKOLTOZVA
falusi asszonyok módjára, fejükre borítva zöld szoknyájukat. Rózsák kövérednek tőle szemlátomást. Fák ugrálnak, vasrostélyukon, mint tréfás urak a gőzfürdő zuhany-alapjain, prüszkölve és rikkantgatva, hogy mennél többet kapjanak az áldásból, magasba tartva, lengetve ujjongó karjukat...

... EGYMÁSUTÁN KATTANNAK A FÉNYKÉPEZŐ GÉPEK,
VALÓSÁGOS SORTÜZET
ADNAK A NAPLEMENTÉRE
amíg a szívek nem hallhatóan, de valamivel erősebben, mint egyébkor, ünnepiesen dobognak. Állapítsuk meg szerényen, ahogy illik, hogy Petőfi hasonlata ma is a legkülönb s lehetetlen túlszárnyalni: „Mint kiűzött király országa széléről / Visszapillant a nap a föld pereméről.” Látjuk a száműzött király mérges tekintetét is, véres koronáját, mely nemsokára inogva hull le...

... A SÁR SZOMJASAN
HABZSOLJA-VEDELI A VIZET
Házak csatornái oroszlánok dühével okádják az esőt...

... PETŐFI, EZ AZ ISTENI
GYERMEK, AKI SOHASE JÁRT
TENGEREN, TUDTA,
HOGY MIRŐL VAN SZÓ
Hasonlata a világtörténelem mai helyzetében időszerű is. Mi, akik most élünk, csak annyit tennénk hozzá, hogy az izgatottságtól kipirosult, vértólulásos uralkodót hírlapi fényképészek veszik körül, akik megörökítik utolsó útját s fényképüket búsás tiszteletdíj reményében beküldik majd az Illustrated London News-nak, vagy az Illustration-nak és mozisok, akik ezt a jelenetet beiktatják majd a világhíradóba...

... HÁZAK CSATORNÁI
OKÁDJÁK AZ ESŐT
TAJTÉKOS-FEHÉREN
szinte fölmagasztosodva...

... SZÍNJÁTÉK EZ A NAPLEMENTE,
HATÁROZOTTAN
ÉS A SZÓ LEGSZOROSABB
ÉRTELMÉBEN: A SZÍNEK JÁTÉKA
Minden szín együtt, sok-sok ezer szín, melyet a római mozaikfestő iskola remekelt, a színlépték minden árnyalata és sejtelme s minden másodpercben változó, zöld, almazöld, pázsitzöld. Kék, ibolya és indigó, vörös, borvörös, pipacsvörös és paradicsomvörös...

... KIS, FORRADALMAS
PATAKOK VÁGTATNAK
A KÖVEZETEN
cikáznak és bujócskáznak, a nagy hangversenyhez a scherz-ot szolgáltatva...

... SÁRGA, TOJÁSSÁRGA,
KÉNSÁRGA ÉS NASPOLYASÁRGA
fehér és fekete is. Tintafekete, koromfekete és ravatalposztó fekete. Aztán szürke és barna, kávébarna, dohánybarna és csokoládébarna. Levendulaszín, rózsaszín és rozsdaszín...

... AZOK, AKIK AZ IMÉNT
HALLGATTAK, MOST KIÁLTOZNAK
Azok, akik az imént a szobájukban kuksoltak, a lámpafénynél, abbahagyják munkájukat, kinyitják ablakukat...

... VASSZÍN, ACÉLSZÍN,
CSONTSZÍN IS VAJSZÍN IS,
MOGYORÓSZÍN IS
Lila is, ametisztlila és orgonalila és olyan halványlila, melyet nem is reméltem és csak lelkem ősidejében láttam, gyermekkoromban, a kis bibliámban, olyan lila, amilyennel valaha régen, negyven esztendővel ezelőtt Illés próféta palástját árnyaltam be színes ironommal...
... AZOK, AKIK AZ IMÉNT
BIZALMATLANUL MAGUKBA
SÜPPEDTEK, MOST ÁTSZÓLNAK
SZOMSZÉDJUKHOZ, ISMERKEDNEK
Csodálkoznak, hogy az ájulat, a tompaság, az unalom után ilyesmi is lehetséges...

... JAJ, EZEK A HATALMAS
NARANCSFÜGGÖNYÖK,
A FELHŐK E VASTAG,
SÚLYOS BÁRSONYKÁRPITJAI
a nehéz rojtjaikkal és bojtjaikkal, melyek egy ágy mennyezetét borítják...

... TÁTOTT SZÁJJAL, BIZONYOS
TISZTELETTEL BÁMULJÁK
A TERMÉSZETET
a régi iskolához tartozó öreg művészt, akit újabban mindenütt sikerrel utánoznak színházakban...

... SZÍNEK TIVORNYÁJA,
KÖSZÖNTELEK. EL-NEM-MÚLÓ SZERTARTÁS, KÖSZÖNTELEK
Bukó király, köszöntelek, mint utolsó alattvalód. Csodálatos színész, aki folyton játszol, akár van közönséged, akár nincs, te utolérhetetlen ripacs, túlcsorduló szívvel köszöntelek...

...TISZTELETTEL BÁMULJÁK
A TERMÉSZETET, A RÉGI
ISKOLÁHOZ TARTOZÓ ÖREG
MŰVÉSZT, AKIT ÚJABBAN
MINDENÜTT SIKERREL
UTÁNOZNAK SZÍNHÁZAKBAN
a moziban, a rádió hangjátékaiban. Úgy látszik azonban, néha még az eredeti is hat...

... MIT TÖRŐDÖM AZZAL, HOGY
A NAPLEMENTE GICCS, VÁSÁRI MUNKA, OLCSÓ KONTÁRKODÁS, HABVERÉS
A kis művészet fölöttébb hasonlít a nagy művészethez. Shakespeare-t a ponyvától egy paraszthajszál választja el...

... NÉZZÉTEK, MOST MÁR CSAK EGY UTOLSÓ KÖRSZELET RÉMLIK A NAPBÓL
s már nincs is, eltűnik némán és ijesztően...

... A KÖZÖNSÉG EGYRE NŐ,
EGYMÁSUTÁN JELENNEK MEG
AZ ABLAKOKBAN A FÉRFIAK
HÁLÓINGBEN, BAJUSZKÖTŐVEL, KISGYERMEKEK A DADÁJUKKAL, AZ ASSZONYOK IS, PONGYOLÁBAN
s valamennyien kikönyökölnek, mint a páholyban...

... VALAMENNYIEN
ÖSSZEBORZONGUNK S AZT
A DÖBBENETET ÉREZZÜK, AMIT IGAZI TRAGÉDIÁK UTÁN
hogy a földön vagyunk, ezen a rugalmas vízlepellel körülburkolt földgolyón, alattunk a sír, fölöttünk a csillagok...

... AZ ELŐADÁSNAK „TELT HÁZA” VAN. MINDENKI VISSZAFOJTOTT LÉLEGZETTEL BÁMULJA.
CSAK EGY VALAKI NEM
Mellettünk a padon a hajó másodtisztje ül s „a lemenő nap utolsó sugaraiban” valami regényfolytatást olvas, ahol talán éppen efféle naplementét írnak le...

... Ő MÁR SOKSZOR LÁTTA
AZ EREDETIT
megszokta s unja. Ennélfogva nem erre van szüksége, hanem pótszerre, hamisítványra, irodalomra...