Kasmíri kelepce

Nem fér hozzá kétség, Colin Powell amerikai külügyminiszter dél-ázsiai körútján alaposan elhúzta a mézesmadzagot az indiai és a pakisztáni vezetők orra előtt. Újdelhiben a minap a terrorizmusellenes harc jegyében amerikai–indiai jogsegélyegyezmény köttetett, Iszlámábádot pedig a mindegyre halmozódó pakisztáni adósság átütemezésével kecsegtetik az amerikaiak. Fontos momentum továbbá, hogy az amerikai képviselőház a héten jóváhagyta azt a szenátusi javaslatot, amely gyakorlatilag a Pakisztán elleni gazdasági szankciók feloldását irányozza elő.
A washingtoni erőfeszítéseken tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni, hiszen a tálibok elleni amerikai–brit csapássorozat idején nem csak az Egyesült Államoknak létérdeke, hogy India és Pakisztán – főleg Pakisztán! – a nemzetközi koalíció megbízható tagja legyen. A két ősellenség atomhatalom szemlátomást egymást túllicitálva igyekszik az amerikaiak jóindulatát elnyerni, gondosan ügyelve arra, hogy a rivális ország nehogy jottányival is szorosabb kapcsolatokat építsen ki az Egyesült Államokkal. Közben a vitatott hovatartozású Kasmírban még Colin Powell látogatása idején is ropogtak a fegyverek.
Az amerikaiak nem is csináltak titkot belőle: ha kell, szép szóval, ha kell, erővel is ráveszik Indiát és Pakisztánt, hogy folytassák a kasmíri konfliktus rendezéséről a megbeszéléseket. Azzal ugyanis Washingtonban is tisztában vannak, hogy ha rövid távon nem rendezik megnyugtatóan a tartomány sorsát, a pakisztáni–indiai kapcsolatok további elmérgesedése a nemzetközi terrorellenes koalíció egységét veszélyeztetheti. S ha a kasmíri konfliktus eszkalálódik, az bizony a tálibok elleni fellépést is könnyen sikertelenségre kárhoztathatja.
A dolog már csak azért sem tűrhet halasztást, mert hétfőn, amikor az indiai hadsereg pakisztáni őrhelyeket támadott meg Kasmírban, összeomlott a tíz hónapos fegyvernyugvás a himalájai hegyek ölelte tartományban. Iszlámábád és Újdelhi így megintcsak egymásra mutogat, kölcsönösen a terrorizmus támogatásával vádolva egymást.
Könnyen elképzelhető, hogy az amerikaiak újra tárgyalóasztalhoz ültetik az immáron több mint fél évszázada háborúzó két országot. Kétségtelen, hogy a júliusi agrai csúccsal ellentétben ezen a majdani tárgyaláson nem lesz kérdéses, hogy a megbeszélések Kasmírról szólnak. Hogy sikerül-e bármiféle eredményt kicsikarni, azt már nehezebb megjósolni. S talán ennél is nagyobb kérdés, hogy ha igen, akkor milyen áron?!
Az afganisztáni „Nagy Háború” árnyékában egy kisebb, ám nem jelentéktelen háború zajlik. Indiának és Pakisztánnak most történelmi esélye lehet arra, hogy az amerikaiak segítségével végérvényesen rendezzék Kasmír sorsát. Hogy felülemelkedve személyes ellentéteiken, békét tudnak-e teremteni, az nagyobbrészt már csak rajtuk múlik.