Ki követi az IRA-t?

A brit kormány tegnap azonnali hatállyal elrendelte a brit hadsereg négy kulcsfontosságú észak-írországi létesítményének felszámolását, válaszként arra, hogy az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) fegyveres csoport megkezdte fegyverei megsemmisítését.

John Reid, a brit kormány északír ügyeinek minisztere szerda este a parlament alsóháza elé terjesztett kormányjelentést ismertetve közölte: két katonai ellenőrző pont lebontása Dél-Armagh grófságban már a nap folyamán megkezdődött, egy katonai támaszpontot és egy rendőrállomást csütörtöktől számolnák fel. Reid bejelentette, hogy a tartomány biztonsági helyzetének javulásával folytatódik a brit katonák kivonása Észak-Írországból.
Ulster az érdekelt felek és a brit média egybehangzó véleménye szerint hatalmas lépést tett a békés kibontakozás útján. A békefolyamatot, amely az 1998-as nagypénteki megállapodással indult meg, mindig az fenyegette kudarccal, hogy az IRA, a Sinn Fein fegyveres szárnya, nem kezdte meg a lefegyverkezést. A Sinn Fein azt hangoztatta, hogy amikor a protestáns unionisták az IRA fegyverzetének használaton kívül helyezését követelik, mellébeszélnek, hiszen az IRA csak azért tartja keze ügyében fegyvereit, hogy ha kell, kierőszakolhassa a nagypénteki megállapodás betartását. Az unionisták ezzel szemben ragaszkodnak ahhoz, hogy az IRA lefegyverkezése a megállapodás szerves része, és a többi előírás gyakorlatba tételével párhuzamosan kell folynia. Ezért mondott le főminiszteri tisztségéről David Trimble, az Ulsteri Unionista Párt (UUP) vezetője, ezért követte három társa a kormányzatból, illetve az ulsteri közgyűlésből.
Kedden az IRA bejelentette, hogy megkezdte fegyverzetének használaton kívül helyezését. John de Chastelain kanadai tábornok, a bizottság elnöke megerősítette az IRA közelményét, habár nem árulta el, hogy hol milyen módszerrel, miféle és milyen mennyiségű hadianyagot tettek használhatatlanná, mert ez „megnehezítené a folyamat folytatását”.
A lefegyverzés megkezdésének azonnali gyakorlati következménye, hogy David Trimble és három társa visszatér a kormányzatba, illetve a közgyűlésbe. Hogy mi bírhatta az IRA vezetőségét erre a lépésre, azt nem nehéz kitalálni. George W. Bush kormánya kezdettől fogva kisebb megértést tanúsított az ulsteri köztársasági mozgalom iránt, mint elődje. Ehhez járult szeptember 11-e: a New Yorkban és Washingtonban véghez vitt rombolás óta az amerikai közvélemény nemigen tesz különbséget „jó” és „rossz” terroristák között. Gerry Adams, a Sinn Fein elnöke – és az IRA egykori vezérkari főnöke – Clintonnal tárgyalhatott a Fehér Házban, de Bush nem tárgyal vele. Az IRA anyagi bázisa is megrendült, hiszen jövedelmének jelentős részét az úgynevezett Noraid – a vele rokonszenvező amerikai írek jótékony szervezete – gyűjti össze és juttatja el hozzá.