Leragadva Kossuthnál

Már megint a hóna alá nyúlt Kossuth Lajosnak a Szabad Demokraták Szövetsége – meg nem mondom, hanyadszor az utóbbi hetekben. Most éppen azt követelik a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, nyomasson olyan bankót, de mielőbb, amelyen a néhai kormányzó arcmása látható. Maga Kuncze pártelnök terjesztette elő az SZDSZ-javaslatot a minap, és hogy nagyobbat szóljon a beszéd, maga mellé ültetett két régi, leharcolt pénzügyminisztert is, Békesi Lászlót az MSZP-ből, illetve Kupa Mihályt, a magyarországi adórendszer megalkotóját, aki különben rendes ember, csak – a jelek szerint – rossz társaságba keveredett.

2001 végén az az SZDSZ legnagyobb problémája, miért nincs idehaza Kossuth-arcmásos bankó a pénzforgalomban. Nem a kossuthi gondolatok gerincéről (nemzet, haza, tisztesség) beszél az önjelölt utódvezér, hanem a pénzről. Tőzsde, biznisz, cséndzs, mani. Kossuthot a bankóra!
Ha itt lenne közöttünk a mindjárt kétszáz esztendős monoki Nagyember, úgy hajtaná el maga mellől a kéretlen szabad madarakat, hogy mindjárt költöző madarakká lennének.
Tisztelt szabad demokraták, exelvtársak! Nemzeti ereklyéinkhez, nagyságainkhoz, büszkeségeinkhez ne nyúljunk! Ne tapogassuk őket, ne hivatkozzunk rájuk (főleg, ha közünk nincs hozzájuk)! Kellő alázattal és csendben haladjunk el mellettük, mintha múzeumban, kegyhelyen lennénk.
Amúgy, gondolom, Kossuth apánk nem szorul az SZDSZ menedzselésére. Talán inkább fordítva…
Valaki más történelmi alakot kellene keresniük a szárnyaszegett szabad madaraknak. Kossuth Lajos helyett mondjuk a Pető papát, a legendás ÁVH-tól, vagy Bauer apukát ugyanonnét.
Nagyok a távlatok. Nem szabadna leragadni Kossuthnál.