Nigéria újra forrong

Tizenhárom halálos áldozata volt a hétvégi összecsapásoknak a nigériai Kano városában – állítják hivatalos források. Ám az is lehet, hogy kettőszáz, legalábbis ezt rebesgetik azok, akik szemtanúi voltak az Amerika-ellenes tüntetésnek indult, majd erőszakos vallási villongássá fajult legutóbbi nigériai ellenségeskedésnek.
A hétvégi kanói véres tüntetés egyébként kísértetiesen emlékeztet az alig egy hónappal ezelőtti összecsapásokra, amikor a közép-nigé-riai Jos városában csaptak össze az Amerika-ellenes támadásokat éltető mozlim csoportok a keresztény lakosokkal. A felkorbácsolt érzelmek akkor – egyfajta dominóeffektust kiváltva – átterjedtek a most reflektorfénybe került Kano városára is, ahol a fékevesztett tüntetők több templomot is megrongáltak, akárcsak a mostani demonstráción. Az egymásnak ellentmondó hírek szerint a hét végén Kanóban három templomot és egy mecsetet lobbantottak lángra. Hivatalos források azonban úgy tudják: „csak” egy mecset és egy templom sérült meg. Az úgynevezett hivatalos források azonban tagadják azt is, hogy a legutóbbi villongásokat a vallás motiválta volna.
Holott Afrika legnépesebb országában a függetlenség 41 esztendeje alatt sorozatban követték egymást a vallási és etnikai villongások. A közel kétszázötven népcsoportot sem önkényuralmi, sem demokratikus keretek között nem sikerült egységes nemzetté kovácsolni. Ebben jelentékeny szerepet játszott az is, hogy az egykoron hatalmon lévő és még most is erős befolyással bíró diktatórikus elit képviselőinek nem érdeke a békesség. A világ egyik legkorruptabb és legszegényebb országának számító Nigériában a vallási és etnikai kártyát kijátszva a régi elnyomók játszi könnyedséggel ugrasztják össze az egymásra mutogató népcsoportokot. Az Egyesült Államok elleni terrortámadások és az amerikai ellencsapás pedig csak olaj volt a tűzre. Olusegun Obasanjo elnök, aki a terrorellenes küzdelem teljes körű támogatásáról biztosította Bush elnököt, minden kétséget kizáróan kettős szorításba került. Nigériának ugyanis szüksége van az Egyesült Államok jóindulatára, a nyugat-afrikai ország – dacára a „fekete aranynak”, azaz a roppant kőolajtartaléknak – súlyos pénzügyi gondokkal küzd. Obasanjo elnök azonban nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a lakosság közel fele mozlimnak vallja magát, s jelentős részük hősként tekint Oszama bin Ladenre. Egyes megfigyelők szerint a hatalomból kiszorult csoportosulások az iszlám törvénykezés, a saríja bevezetésével is Obasanjo hatalmát igyekeznek destabilizálni.
A tét azonban jóval nagyobb, mint az elnöki szék megtartása. Ha ugyanis Obasanjo teret enged a vallási köntösbe bújtatott politikai céloknak és eszközöknek, az lángra lobbanthatja nemcsak Nigériát, hanem a fekete kontinens több országát is.