Rajzolt Bean

Siratják mostanában a magyar rajzfilmgyártást: csökkenő támogatásról, a közönség rdeklődésének hiányáról szól a panasz, miközben a budapesti Varga Stúdióban világszenzációra készülnek az alkotók.

Dévényi István
2001. 10. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Macskafogó vagy a Mézga sorozat már a múlté, hasonló nagyszabású honi produkciókra egészen biztosan nem kell számítanunk a közeljövőben. Talán épp ezért lehet egyre több panaszt hallani, miszerint az egykoron világszínvonalú magyar animáció haldoklik, s az alkotók végérvényesen leszakadtak az élvonaltól. A multiplex mozik műsora, illetve a televíziós csatornák kínálata valóban alátámasztja ezt a vélekedést, hiszen az elmúlt években szinte csak amerikai filmeken, illetve sorozatokon szórakozhatott a közönség.
Hosszú ideig hasonló problémákkal küszködött az európai és a japán animáció is, ám a külhoni stúdiók felvették a harcot az amerikai rajzfilmiparral. A japán kormány és a cégóriások rövid idő alatt a legmodernebb technológiát fölvonultató infrastruktúrát hoztak létre, közben pedig több ezer rajzfilmes szakembert képeztek ki. Európában pedig, az unió Media programjának köszönhetően, több mint háromszáz új rajzfilmstúdió alakult, továbbá a rajzfilm- és a multimédia-szektor fejlesztésével foglalkozó speciális csoportok jöttek létre. Eközben Magyarországon – a szakemberek egy részének véleménye szerint – a stúdiók a rendszerváltáskor a valódi piac kihívásaival szembesültek, s a túlélés érdekében gyakran a külföldi vállalkozások bérkihúzójává és színezőjévé mentették át magukat.
A budapesti székhelyű Varga Holdings műtermeiben azonban semmi sem érezhető a világvége-hangulatból: a moszkvai, szófiai és londoni részleggel is rendelkező rajzfilmes cégnél készül a világszerte népszerű Mr. Bean sorozat rajzfilmváltozata.
– A Varga Holdings a Tiger Aspect meghívásos tenderén tucatnyi céget megelőzve nyerte el a megbízást – mondja Erkel András ügyvezető igazgató, a Varga Stúdió egyik alapítója. – Az angolok először a figurát készíttették el, ezt a tendert a londoni Richard Purdum stúdió designercsapata nyerte, majd az aurculati terv kidolgozását követően írták ki a zártkörű pályázatot.
A magyar stúdió szakemberei legjobb munkáikból válogatva bemutatkozó dokumentációt állítottak össze, elkészítették a több mint harmincoldalas tendert, s egy hirtelen ötlettől vezérelve Mr. Bean mozgó tesztfelvételeit is megalkották. A refenciaanyag, valamint a szokatlan ötlet nagy hatást gyakorolt az angolokra.
– Mr. Bean a Tiger Aspect egyik legsikeresebb produkciója, ezért a figurát filmen alakító Rowan Atkinson is aktívan részt vesz a mozdulatok kidolgozásában. Az animáció ugyanakkor nem lehet pusztán az élő mozgás leképezése, hiszen abban a pillanatban, amikor egy rajzfilmalak túlságosan élethűen kezd mozogni, idegenné válik, nem beszélve arról, hogy akkor már nincs is értelme, hogy a produkciót animációként készítsük el. A mi feladatunk tehát azért nehéz, mert nem egyszerűen csak Rowan Atkinson zseniálisan egyedi mozgását kell animálnunk, hanem olyan „új” figurát kell teremtenünk, amely a gesztusaival és a testbeszédével felismerhetően Mr. Bean, de mégsem csak egy kockánként átrajzolt élő figura.
A rajzfilmesek az animáció sajátosságait adják hozzá Rowan Atkinsonhoz, megtartva az eredeti burleszkelemeket. Tovább nehezíti az animálást, hogy Mr. Bean, miként a filmjeiben, a rajzfilmben sem szólal meg.
– A sorozat némafilm lesz, tehát nem lehet abban bízni, hogy a dialógus majd úgyis elviszi a történetet. Itt tizenegy percen keresztül csupán rajzolt figurákkal kell lekötnünk a nézők figyelmét. A Mr. Bean-i humor egészen más, mint például a Tom és Jerry-féle, kergessük és püföljük egymást típusú szórakoztatás, így rajzfilmesként a lassabban építkező, kevésbé pergő humort kell izgalmassá tennünk. A film elkészítéséhez ezért olyan színészanimátorokra van szükségünk, akik lényegesen többet tudnak annál, mint hogy miként kell a figurát jobbról balra elsétáltatni.
Erkel András állítja, hogy a filmen az európai rajzfilmes társadalom krémje dolgozik. Amint az ügyvezető igazgató elárulta: több százan jelentkeztek Magyarországról és külföldről egyaránt, de a kiemelkedően magas követelmények miatt csak kevesen fértek be a csapatba. A stáb döntő részét a Varga Stúdió eredeti gárdája alkotja, ám összességében háromszáznál is többen dolgoznak Mr. Bean rajzfilmes megformálásán.
– A sorozat pénzügyileg és szellemi szempontból is koprodukció. Mr. Beant ugyan nem mi találtuk ki, és az animált figura terve is Londonban született, de az epizódok rendezésében, a szereplők mozgásának megalkotásában meghatározó a részünk. Valamennyi rendezőt mi adjuk, és az irodalmi forgatókönyv alakulásáról is folyamatosan konzultálunk az angol partnerrel, ami óriási eredmény, hiszen kreatívan beleszólhatunk a produkcióba, miközben az angolszász országokban állandó vita tárgya, hogy kié legyen például a végső vágás joga. Ezért is jelennek meg időnként az úgynevezett rendezői változatok, amelyek nem a producer vagy a kereskedelmi igazgató igényei szerint készülnek. A képernyőn megjelenő Mr. Bean sorozat viszont maga a rendezői változat lesz, ezért is állíthatom, hogy a produkció művészi értékéhez a stúdió legalább anynyit tesz hozzá, mint a külhoni fél.
A Varga Holdings egyébként nem a kelet-európai cégeknél megszokott, legolcsóbb ajánlattal nyerte meg a Mr. Bean-tendert, hanem az általa garantált minőséggel. A tárgyalások során ráadásul kérték és meg is kapták a sorozat összes magyarországi jogát. A tárgyalási siker azonban nem jelentette automatikusan, hogy Mr. Bean rajzfilmfiguraként is megjelenhet majd a magyar televíziók képernyőjén, hiszen több hónap telt el, mire az első honi televíziós társaság megkereste az alkotókat.
Az érdeklődés ilyenfajta hiánya korántsem új keletű jelenség Vargáék számára. Varga Csaba, a stúdió névadója két esztendővel ezelőtt fejezte be Don Quijote című bábfilmjét, amelyet a BBC 1999 karácsonyán óriási nézettséggel vetített, az HBO pedig Oscar-díjra jelölt, Magyarországon mégsem jutott tovább a díszbemutatónál. Az egyik kereskedelmi televízió vezetése csak most, két év múltán kezdett érdeklődni, és ajánlotta fel, hogy a Don Quijotét esetleg más filmekkel egységcsomagban megvásárolná.
Téves elképzelés tehát, hogy a honi közönség azért nem láthat magyar rajzfilmeket, mert nem készülnek – véli Erkel András, aki szerint elérkezett az ideje, hogy a szakemberek újragondolják a magyar rajzfilm fogalmát.
– Ma már nincs tisztán magyar produkció, hacsak nem kap valaki teljes állami támogatást. Magyarország a tízmilliós lakosságával nem tudja eltartani a filmipart, és erre az állam sem képes, hiszen manapság már Európában is két-három ország összefogásával, koprodukcióban készülnek a filmek. Az anyagiak csak abból a szempontból érdekesek, hogy milyen jogokat képes megszerezni magának egy-egy ország. A tisztán magyar alkotás ráadásul azért is idejétmúlt fogalom, mivel az elismert alkotók a produkciókhoz igazodva vándorolnak a világban, s válnak egy-egy csapat tagjává.
A Varga Holdings ügyvezetője állítja, hogy kevés az igazi tehetség, nincs elegendő szakember, holott az animáció területén bekövetkezett robbanásszerű fejlődés miatt sok ezer, magasan képzett rajzfilmesre lenne szükség. A rajzfilmezés ugyanis nagykorú lett.
– A televízióknál évtizedekig gyermekműfajként kezelték az animációt. A hetvenes évek elején a Flintstone család próbálta átlépni ezt a határt, ám ez végül a Simpson család című sorozatnak sikerült. Simpsonék új képi világot vezettek be: furcsa, sárga arcú, égnek álló hajú figurák mászkáltak a képernyőn, szakítva az addigi konzervatív ábrázolással. Amikor pedig néhány epizód levetítése után kiderült, hogy a reklámszempontból legfontosabb réteg, vagyis a tizennyolc és negyven év közötti felnőttek vevők a produkcióra, a televíziós társaság is megnyitotta a pénztárcáját. A Simpson család epizódjait az utolsó időszakban már egymillió dolláros költségvetéssel készítették, ám mivel a sorozat reklámbevételei is legalább ekkorák voltak, a rajzfilmet végre „felnőttként”, a nagy mozifilmekkel egyenrangú műfajként kezdték kezelni.
Erkel András szerint a magyar rajzfilm gondjainak egyik oka, hogy a honi csatornák – dacolva az uralkodó irányzatokkal – az animációban rejlő lehetőségeket csakis a gyermekműsorokban hasznosítják. További probléma, hogy az alkotók egy része állami beavatkozásra vár, s csak a központi támogatásban látja a továbblépés lehetőségét, mégpedig azért, mert – amint a Varga Stúdió ügyvezető igazgatója vallja – Magyarországon sem a televíziós, sem a filmes iparban nem történt igazi váltás.
– A szakmában ugyanazok sírnak és káromkodnak, mint tíz évvel ezelőtt. Elmaradt a generációváltás, s a piaci felfogás helyett a többség továbbra is az államra vár. Ehhez kiváló adu a nosztalgia, így minden fórumon el is hangzik, hogy a nagy múltú magyar rajzfilm a magyar kultúra szerves része, amely több állami figyelmet érdemel. Csakhogy akkor is a magyar kultúrát képviseljük, amikor olyan filmet gyártunk, amelyet külföldön is el lehet adni.
Ilyen alkotás lehet Pál Balázs új munkája is. A Lilly tehén és Edmund elefánt kalandjait bemutató sorozat kizárólag a Rambó 13 című alkotással ismertté vált fiatal rajzfilmes koncepciója, a készülő tinédzsersorozat szereplőinek mégis világsztárok kölcsönzik majd a hangjukat. S hogy nem érdemes a magyar animációt elsiratni, azt jól mutatja a Lilly sorozat több mint kétmillió dolláros költségvetése.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.