Rejtőzködő Magyarország

Körmend közelében, a rómaiak ideje óta nagy forgalmú nyugati országút, a mai 8-as számú főút Rába-parti szakaszán található Magyarszecsőd. A 600 lelkes falucska három Árpád-kori településből olvadt egybe; a régi Egyházasszecsőd falurészben áll az országútról is látható Mindenszentek plébániatemplom.
A messziről szembetűnő szépségű, nemes arányú épület híven megőrizte eredeti, román kori formáját. Csak a jóval később a nyugati hajófalhoz ragasztott barokk torony változtatott a XIII. századi építőmester elképzelésén, aki a majdnem szabályos négyzet alaprajzú gyülekezeti térből és a keleti végén hozzákapcsolódó félköríves szentélyből álló templomot tervezte. A 9 x 9,5 méter belméretű hajóban a régészeti kutatáskor előkerült a padlószint alól az a két pilléralap, amelyek egykor a nyugati kegyúri karzatot tartották, amúgy az egész jelenlegi belső tér pontosan egybevág a több mint hét és fél évszázada megépült, torony nélküli falusi egyházéval.
De nem csupán a szerencsésen megőrződött belső (és külső) arányok teszik különösen értékessé a magyarszecsődi műemléket, hanem a mindenütt változatlan formában megmaradt falszerkezet és a díszítő részletek. Az alacsony kőfallal kerített, szabályos méretű téglákból épült templom kívül körbefutó lábazatáról pontosan megszerkesztett ritmusban, a falsíkból kiugró keskeny, függőleges tagozatok – úgynevezett lizénák – tartanak fölfelé, amelyek a koronapárkány alatt enyhe csúcsívekben összefonódó vakárkádsort képeznek. A hajó déli oldalán nyolc, az északi hajófalon kilenc, az íves szentélyen tizenegy ilyen karcsú ívmező számlálható meg. A szentélyapszis fölötti keleti harántfal egyetlen széles faltükre 26 kicsiny ívből álló, kétfelől emelkedő frízben végződik, amely fölött a falszövetből kiálló három téglakereszt látható (ezekről egy 1756-ban kelt egyház-látogatási jegyzőkönyv külön említést tesz). A hajón négy, a szentélyen két helyen nyílik román kori tölcsérablak. A déli oldalon csodálható meg az eredeti félköríves bejárat, amelynek kőből faragott külső keretét hurokfonat-dombormű szegélyezi. A lépcsős kapubéllet oszlopfejezeteit olyan jellegű griffes-sárkányos szobrocskák díszítik, amilyeneket legközelebb a híres jáki bencés monostortemplomon figyelhetünk meg nagyban.
A kis Rába menti falvakat 1205-ben adományozta II. Endre király a Szecsődyeknek. Egészen a XIX. század végéig ennek a családnak a tagjai voltak Egyházas-Szecsőd kegyurai: 1831-ben ők végeztették el a templom külső-belső renoválását, a mennyezet felújítását. A Szecsődyek készítették a barokk főoltárt Szent István és Szent László szobraival, és ők építtették – az utóbb lebontott – sekrestyét, valamint a bádogsisakos tornyot is. Az 1600-as évek végén egy ideig a protestánsok vették használatba az átmenetileg elhagyott templomot, a dekoratív festések és évszámos feliratok az ő emléküket idézik – köztük a „szegény ecclesiának böcsölltes gond viselője” 1696. január 16-án kelt töredékes feljegyzését.