Sportos, innovatív és meglepő

A Mazda RX–8 takarékos, rendkívül biztonságos és kényelmes autónak ígérkezik. Hogy emellett 280 lóereje és csalóka külseje szupersportkocsivá teszi, szinte mellékes. Vagy mégsem? A hírek szerint a Mazda nagyon sokat remél ettől az autótól – olyannyira, hogy a cég vezetőinek névjegykártyáját már az RX–8 képe díszíti.

Két éve, 1999 októberében mutatták be az RX–Evolv tanulmányautót, amelynek az RX–8 közvetlen leszármazottja, változó szelepvezérlésű Wankel-motorja pedig negyven év kutató- és fejlesztőmunkájának eddigi legédesebb gyümölcse. A forgótárcsás motorok alapelve, hogy furcsa, háromszög alakú dugattyúi a szokásos fel-le futkározás helyett, amint azt az elnevezés is jelzi, forgó mozgást végeznek. Ezáltal töredékére csökken a súrlódási energiaveszteség, azaz egy hagyományos Otto-motorhoz képest ugyanakkora lökettérfogatból jóval több hasznos teljesítményt lehet kipréselni. A koncepció másik előnye az építési elvből eredő rendkívül kis méret, aminek köszönhetően a motort a szokásosnál jelentősen hátrébb és lejjebb lehet beszerelni a motortérbe. Ez talán öncélúnak tűnhet, de ennek eredményeként nagyságrendekkel javulhat a jármű stabilitása, valamint hatalmas elülső biztonsági gyűrődőzóna kialakítását teszi lehetővé. A magas építésűnek a legnagyobb rosszindulattal sem mondható RX–8 alumínium gépházfedele és a motor legmagasabb pontja között még így is tíz centiméter hely van, vagyis – ha ez nem mondana ellent a józan észnek – még akár ennél is laposabbra lehet tervezni a jövő autóját.
Az RX–8 Renesis motorja, amellett, hogy megőrizte a Wankel-aggregátok pozitív tulajdonságait, markánsan szakít elődei hátrányaival. Az új motor 30 százalékkal könnyebb, mint a sikeres Mazda RX–7 azonos működési elvű erőműve, az átdolgozott égéstér révén pedig fogyasztása közel felére csökkent (ez a hihetetlenül jónak tűnő érték persze elsősorban azért lehetséges, mert a rendkívül magas, akár 9000/perc fordulatszámon működő forgódugattyús motorok eddig csillapíthatatlan étvágyukról voltak hírhedtek).
Na de talán elég is ennyi mára a tudomány és a technika világából – lássuk magát az autót! Az erősen döntött szélvédőtől kettős buborékot formázó tető vezet a Z alakban cikázó C oszlopig. Hiányzik viszont a hagyományos autóépítésben az ajtók rögzítését szolgáló B oszlop: az első és a hátsó ajtó az RX–8-on egymással szembe nyílik, mögöttük hatalmas egybefüggő tér tárul fel. A 19 colos kerekek szinte leesnek a karosszéria négy sarkáról – a végletekig kitolt futóműveknek köszönhetően a tengelytáv 2700 mm, ami nem hogy sportkocsinál, de felső kategóriás limuzinnál is elismerésre méltó érték. Az üléseken négy felnőtt fér el kényelmesen; régen egyes távol-keleti típusoknál ez alatt 170 centiméteres testmagasságot kellett érteni, de mára a japánok megtanulták az európai átlagméreteket.
Egy szó, mint száz: az RX–8 akkor is megállná a helyét, ha a futurisztikus designelemeket és a különleges hajtóművet elhagyva, egyszerű autóként valósulna meg. De ha már egyszer kifejlesztették ezt a mindennél szebben muzsikáló motort, ennél méltóbb helyre nem is kerülhetne.