Szépítik a Nemzeti Múzeumot

Lekerül november közepéig az „állványtenger” a Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatáról. Jelenleg a belső kupolaterem, a díszlépcső és a díszterem felújítása zajlik. Az év elején kezdődött rekonstrukciót vezető Bártfai Miklós főmérnök szerint a nemzet múzeumában Pollack Mihály eredeti tervei alapján legkésőbb 2003-ra befejezik a munkálatokat.

Napról napra egyre szebben kirajzolódnak a Nemzeti Múzeum timpanonjának szobordíszei. Raffael Monti milánói szobrász alkotásának közepén Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum és környéke felújításával az épület szerkezete visszakapja eredeti szépségét, és a kiállítóhelyiségek, falfreskók és a történelmi képcsarnok is megújul. – Minden munka szigorúan Pollack Mihály tervei szerint készül el – mondja Bártfai Miklós főmérnök.
A kivitelezők az ötmilliárd forintos költségvetésű rekontrukció újabb szakaszához értek. A millecentenárium alkalmából kezdődött a felújítás első üteme, akkor renoválták a fölszint egy részét, ahol azóta is forgalmas látványosság a középkori kőtár.
A tervek szerint 2003-ig a főépület különböző szintjeinek és termeinek felújítása is véget ér. „Pincétől a padlásig haladva” az északi udvar alatt a vadonatúj kétszintes pincerész a műhelyek birodalma lesz. A restaurátorok munkáját segítő valamennyi szakterület itt dolgozik majd, a kőrestaurátortól az asztalosig. A műhely arra is kész, hogy újabb generációt neveljen ki a múzeum számára, így egy külön terem várja majd az asztalostanoncokat. Valamennyi gép újonnan került a műhelyekbe. – Ez már a XXI. század technikája – véli Bártfai Miklós. Legújabb kori a fotólaboratórium felszerelése is. Itt minden a helyén van, már csak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal birtokba vételi engedélyére vának.
– A földszinti kőtár egykori helyén jóval több fal volt annál, amit Pollack eredetileg tervezett. Részben praktikussági szempontból volt a kis szobákra szükség. A falakat most kiemelték, az így nyert tág tér kitűnően alkalmas a kőgyűjtemény látványos bemutatásához – fűzte hozzá a főmérnök.
Az állandó kiállítási termek az emeleten a felújítás ideje alatt is látogathatók. Mindig csak azt a részt zárják be, ahol a munkálatok zajlanak. A tetőtér-beépítés révén újabb műhelyek, a textiltár, raktárak és munkaszobák nyílnak. A legtöbb munka most az úgynevezett reprezentációs térsoron van, de az eredmény is itt lesz a leglátványosabb. A díszlépcső, a kupolatér és a díszterem is szebb lesz, mint azt az elmúlt évtizedek során megszokhattuk. – A múzeum által felkért külsős restaurátor szakemberek már befejezték a freskók restaurálását, most a díszítőfestésen van a sor – vezet végig az állványzatok közt a főmérnök. A freskók élénk színe szokatlan látvány annak, aki a régi, kicsit porlepte képeket már megszokta odabent. Még szokatlanabb lesz az arany, kék, zöld, bordó díszítőfestés. Napról napra egyre teljesebbek a minták, remélhetően március 15-én már egészében látható lesz az, amit eddig festék fedett. A felújítók által ismert máz alatt egykor díszítőfestés volt, azonban munka közben jól láthatóan előkerültek az eredeti minták.
Jelenleg a Természettudományi Múzeum még az épületben működik, s ez a rész nem szerepel a felújítási tervekben.
A Múzeumkertben található Arany János-szobor alatt egy mélygarázst, a felszínen történeti parkot alakítanak ki, de helyet kapna egy játszótér is.
„Galambvédelmi” okokból a kivitelezők a homlokzatra egy elektromos drótot húznak ki, amely érintésre enyhén megcsípi a rászálló madarat. – Ettől remélhetően egy idő után elmegy az ott tanyázók kedve a becses műemléktől – reméli Bártfai Miklós.