Tankönyvkommandó

Hétfőn nyílt leveleket fogalmazott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. A román kormányfőnek és az oktatási miniszternek írt levelében azt az eljárást sérelmezi Lászlófy Pál, ahogyan az elmúlt napokban a bukaresti ellenőrök több Kovászna megyei magyar iskolában ellenőrizték a diákok által használt tankönyveket, és az iskolai könyvtárak állományát.
A „vadászatra” maga Adrian Nastase adott engedélyt, amikor – a Hargita és Kovászna megyei tanévnyitón, ahol személyesen is jelen volt – szóvá tette, hogy tudomása szerint magyarországi tankönyveket is használnak az erdélyi magyar iskolák. A minisztériumi hivatalnokok vették a lapot, és mindjárt bizottságot hoztak létre a helyzet felmérésére, de előtte két körlevelet is elküldtek az iskolákhoz. Az első csak a tanügyi törvény szigorú alkalmazására hívta fel a figyelmet, a második már – jó balkáni szokás szerint – az alkalmazó kénye-kedve szerint értelmezhető, hiszen úgy fogalmaz, hogy akár az iskolaigazgató kirúgását is maga után vonhatja, ha a minisztérium tudta és engedélye nélkül használnak tankönyvet, segédeszközt vagy könyvtári kötetet.
A múlt héten aztán elindult az ellenőrző brigád. Megbízásuk szerint a tankönyvellátás hiányosságait voltak hivatottak felmérni, de az nem érdekelte őket, hogy sok helyütt még két hónappal a tanévkezdés után sem érkeztek meg a hivatalos oktatási anyagok. Sokkal inkább a magyarországi eredetű könyvekre voltak kíváncsiak, benéztek a pedagógusok szekrényeibe (még akkor is, ha azok tulajdonosa nem volt jelen), ellenőrizték a diákok padjait, elvitték a címlapján Rákóczi-portrét viselő irodalmi válogatást. Hargita megyében egyelőre elmaradt az ellenőrzés, de a miniszter asszony kilátásba helyezte a vizsgálatok kiterjesztését az összes megyére.
A pedagógusok kikérik maguknak az ilyesféle zaklatást. A legsötétebb diktatúra éveire emlékezteti őket, amikor a könyvek voltak az ország fő ellenségei, azokat üldözték a legjobban. Úgy vélik, alapvető emberi jogaikat sértették meg a kéretlen kutakodással, mindeközben korlátozták a diákok jogát a szabad információhoz, és egy ellenőr szubjektivitásának szolgáltatták ki az igazgatók sorsát.
A magyar költségvetési támogatásból nemrég létrehozott erdélyi magyar magánegyetem „békáját” le kellett nyelnie Romániának, de a válasz nem váratott sokat magára. A büntetésekkel való fenyegetőzés és az a szándék, hogy Romániában elkészítsék a tiltott könyvek jegyzékét, azt jelzi: a magyarokat még mindig másodrendű állampolgárokként kezelik, nem bíznak bennük. Ami az anyaországból jön nekik, az csakis rossz lehet, ezért tiltani kell.
Hogy mi lesz az elkobzott könyvek sorsa? Az egyik bukaresti illetékes úgy fogalmazott, egy ideig tárolják őket, aztán valószínűleg elégetik azokat. Hogy ez mennyire segíti keleti szomszédunk európai csatlakozását, arról jobb nem beszélni.