A „baloldali értékekről”

Budapesten megrongálódott 5014, romba dőlt 87 épület. A fővárosban 1557 ember halt meg, az országban több mint 2000. A megtorlás évei alatt négyszáznál is több embert juttattak bitóra, 20 ezret bebörtönöztek. Közel 200 ezren elhagyták az országot, akkori szóhasználattal élve disszidáltak. Ezek az 50-es évek végén megállapított vagy becsült hivatalos adatok. Ilyen „értékeket” teremtett a magyarországi baloldal. Arról még felületes becslés sem készült, hogy az „önzetlen értékteremtők” mekkora ingó- és ingatlanvagyont koboztak el, sajátítottak ki a forradalmároktól és az egész társadalomtól. Mert bizonyos, speciális baloldali értékeknek magas áruk van. A mészárlást és a vandál pusztítást megfizettetik az áldozatokkal, ki is fosztják őket. Nem volt könnyű elfogadtatni ezeket a különleges „értékeket”, harckocsik, céltudatosan kiképzett terroristalegények kellettek terjesztésükhöz 1919-ben, 1945-ben, s 1956. november 4-e után is. Persze, igazságtalanok, egyenesen korlátoltak lennénk, ha a baloldaliságnak csak ezt a vérgőzös, romboló arculatát vennénk észre, de semmiképpen nem feledkezhetünk meg erről sem, amikor a baloldali hagyományokról beszélünk.
Az MSZP vállalná, s továbbadná a következő nemzedékeknek ’56 baloldali hagyományait. Csak az a kérdés, melyiket? Mert a forradalom hirdetett és képviselt baloldali értékeket, sőt döntő mértékben azokból született, ám november 4-e után a baloldal tiporta le azokat. S több mint három évtizedig ezeken a romokon építgette, őrizgette saját „népboldogító” hatalmát. A november 4-e után ránk erőszakolt baloldali „értékeknek” az MSZP eddig is természetes örököse volt, nem a nép ítélete alapján, hanem szabad akaratából, maga döntött így. Amikor 1989-ben a párt alakuló kongresszusán kijelentették, hogy az MSZMP jogutódjának tekintik magukat, akkor a forradalmat leverő, a szabadságot sárba taposó baloldali hagyományt választották.
A szocialisták mostanában szeretnének ettől az örökségtől megszabadulni. Érthető s tolerálható szándék, csak az őszinteségében kételkedünk. Nem elég úgynevezett tudományos konferenciákon, dagályos ünnepi szónoklatokban kijelenteni, hogy az MSZP szakított az átkos múlttal, s teljes mellszélességgel vállalja ’56 fényes üzenetét; a sírokra, emlékművekre hordott koszorúk és szegfűcsokrok tömege is édeskevés.
Azzal kellene kezdeniük, hogy a jogelőd által elrabolt javakat visszaszolgáltatják jogos tulajdonosaiknak. Alig maradna valami a pártkasszában? – áldozatok nélkül nem megy. Ameddig ezt nem teszik meg, addig teljesen fölösleges és szánalmas erőlködés az október 23-a körüli matatásuk. A forradalom és a szabadságharc a baloldali céljaival, követeléseivel, értékeivel együtt sem az ő örökségük. Érjék be november 4-ével és a kifütyüléssel.