A paksi atomerőmű jövője

A hazai villamosenergia-termelés negyven százalékát adó, nemzeti tulajdonban lévő egyetlen magyar atomerőmű a piacszabályozás, a gazdaságpolitikai beavatkozás lehetséges eszköze. A nukleáris energia alkalmazásához, a magas színvonalú, biztonságos üzemeltetéshez szükséges hozzáértés és szakmai kultúra megtartása egyben az ország szellemi potenciáljának megtartását is szolgálja. Mindezek meghatározzák a nukleáris energia jövőbeli szerepét, s kijelölik azt a stratégiát, amelynek révén hosszú távon biztosíthatók az ország gazdasági fejlődésének feltételei.

A következő két évtizedben a nukleáris energetika meghatározó és távlatilag állandó eleme lesz a hazai villamosenergia-termelésnek, amelyet a paksi atomerőmű biztonságos üzemeltetésével, a blokkok élettartamának meghoszszabbításával, az erőmű teljesítményének maximális kihasználásával és az atomerőmű bővítésével kell biztosítani – emelte ki Katona Tamás, a Paksi Atomerőmű (PA) Rt. tudományos tanácsadója, az atomerőmű élettartam-gazdálkodását és élettartam-növelését megalapozó tanulmány egyik elkészítője.
Mint mondta: a nukleáris energetika hazai gazdaságban betöltött szerepét a világtendenciák tükrében célszerű szemlélni. Jelenleg az atomerőművek részaránya a villamosenergia-termelésben világszinten 17 százalék, az USA-ban 15, az EU-ban pedig 35 százalék. A közelmúlt prognózisai a nukleárisenergia-termelés kisebb bővülésével számoltak 2010-ig, utána csökkenést jeleztek az élettartamukat lefutó erőművek leállítása miatt. Ehhez képest ma lényeges változás tapasztalható a világ fejlett régióiban. Az USA rehabilitálta a nukleáris energetikát, elismeri az atomerőművi villamosenergia-termelés környezetvédelmi hasznát, sürgeti a radioaktív hulladék elhelyezésének megoldását, s gyorsítani kívánja az új reaktortípusok, üzemanyagciklusok fejlesztését. Amerikában 2020-ig jelentős nukleáris kapacitást kívánnak építeni, miközben a jelenlegi kapacitás megmarad, sőt növekedik az élettartam-hosszabbítás és a teljesítménynövelés következtében. Ugyanakkor Svájcban a társadalom és a kormány sem támogatta az atomerőművek üzemidejének korlátozását. Finnországban az iparág nem adta fel a nukleáris opciót, és – a meglévő atomerőművek élettartamának meghosszabbítása és teljesítményének növelése mellett – új atomerőművi blokk építését tervezik, s parlamenti döntés született a kiégett üzemanyag tartós tárolójának létesítéséről.
Katona Tamás szerint az EU-bizottság által a múlt év novemberében kiadott „zöld könyv” megállapításaiból kitűnik, hogy az atomenergetika fejlesztése nélkül nem lehet szó a környezetterhelés csökkentéséről és az energiaimport-függőség jelenlegi szintjének megőrzéséről. Az atomenergetika a legjelentősebb, ipari méretű szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelési mód, amely jelentősen hozzájárulhat Európa energiaellátásának biztonságához, tekintettel az uránkészletekre és az urán alacsony árkockázatára. A nukleáris hulladék kezelése és végleges elhelyezése valóban megoldásra váró kihívást jelent.
Az amerikai és az uniós tapasztalatok azt mutatják, hogy az atomerőművek jól szerepelnek a liberalizált piacon. A már jó ideje működő atomerőműveket alig terhelik a beruházási költségek, üzemköltségük alacsony, s az üzemanyag nem domináns költségtényező. Ez utóbbinak köszönhető a nukleáris energetika termelői költségének stabilitása: a nukleáris üzemanyag árának igen valószínűtlen megkétszereződése is csak nagyjából húszszázaléknyi növekményt eredményezne a termelt energia önköltségében. A hazai termelők között az atomerőmű termeli a legalacsonyabb áron a villamos energiát. Tavaly az átlagos értékesítési ár 5,63 Ft/kWh volt, amely idén is csak 6,32 Ft/kWh-ra emelkedett. Ez az érték fele a más hazai erőművek értékesítési árának és negyedrésze az átlagos fogyasztói árnak. A 2003. január 1-jén Magyarországon is bekövetkező részleges piacnyitás után az iparág új modell szerint működik majd. A jelenlegi árak és tendenciák alapján az várható, hogy az atomerőmű megőrzi versenyképességét a liberalizált, nyitott piacon is.
Katona Tamás elmondta: ilyen feltételek között a paksi erőmű elé három stratégiai célt lehet kitűzni. Az atomerőmű biztonságát a hazai követelményeknek és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő szinten kell tartani. Növelni kell a blokkok teljesítőképességét a biztonsági elemzések és a főberendezések terhelhetősége által megengedett mértékben, valamint a blokkokat hatékony élettartam-gazdálkodással a műszaki, a gazdasági és a biztonsági követelményeknek megfelelően minél hosszabb ideig üzemben tartani.
A PA Rt. 2000-ben megvizsgálta az atomerőmű élettartam-hoszszabbításának lehetőségét és megvalósíthatóságát. Eszerint az erőmű élettartamát azoknak a berendezéseknek az élettartama határozza meg, amelyeknek fontos biztonsági vagy üzemeltetési funkciójuk van, és nem cserélhetők, vagy csak túl nagy költséggel. Az ugyanis alapvető, hogy az erőmű összes berendezésének a tervezett élettartam végéig teljesítenie kell a biztonsági követelményeket.
A blokkok időszakos biztonsági felülvizsgálata során megtörtént az élettartam szempontjából kritikus, biztonsági szempontból fontos berendezések meghatározása. A paksi blokkok élettartamát a reaktortartály szabja meg, bár a tartály kritikus jellegét a már bevált hőkezelési eljárásokkal jelentősen csökkenteni lehet. Jóllehet a világon már számos gőzfejlesztőt kicseréltek, mégis valószínű, hogy a paksi VVER-440/213 blokktípus beépítési sajátosságai miatt a gőzfejlesztők cseréje csak túlzottan magas költségekkel valósítható meg, így a gőzfejlesztők is az élettartamot korlátozó berendezések csoportjába tartoznak. Fontossága miatt a konténment (a reaktort körülvevő, hermetikusan zárt épület) jelenti az abszolút korlátot az élettartam szempontjából. A többi berendezés élettartama rendszeres karbantartással, felújításokkal, cserével probléma nélkül meghoszszabbítható.
Megtörtént a kritikus berendezések öregedési folyamatainak feltárása, az állapotváltozás nyomon követésének és a lehetséges korrekciós intézkedéseknek a meghatározása.
A tanácsadó szerint az már 1992-ben felismerhető volt, hogy a beépített biztonság, minőségbiztosítás, biztonsági elkötelezettség és biztonságnövelés, az üzem közbeni ellenőrzések, karbantartások más iparágakat jóval felülmúló rendszeressége lehetőséget ad az atomerőmű élettartamának növelésére, s azt inkább politikai, gazdasági, társadalmi és befektetési szempontok korlátozhatják. Az erőmű műszaki állapotának felmérése nagyjából ötszáz szerkezet, rendszer és berendezés élettartam-kilátásaira, az ellenőrzési, karbantartási, állagmegóvási gyakorlatra, az öregedéssel, a romlási folyamatokkal összefüggő tapasztalatokra terjedt ki.
Mindezek alapján beigazolódott, hogy az erőmű ötvenéves üzemben tartását műszaki akadály vagy teljesíthetetlen biztonsági határ nem korlátozza. A PA Rt. igazgatóságának határozata szerint az élettartam-hosszabbítás megalapozásához és engedélyezéséhez egy előkészítő projektet kell indítani 2001-ben, ami október elsején megtörtént. A projekt célja, hogy kidolgozza, megalapozza és az illetékes hatóságokkal engedélyeztesse a paksi atomerőmű blokkjainak tervezett élettartamát húsz évvel meghaladó élettartam-hosszabbítást, annak módját és műszaki feltételeit. Az élettartam-hoszszabbítás műszaki-biztonsági előkészítése, megalapozása és engedélyezése komplex, minden szakterület összehangolt munkáját igénylő, 2007-ig megvalósítható, hosszú távú feladat, amely a hazai műszaki-tudományos háttérintézmények közreműködésével és feltehetőleg külföldi műszaki szolgáltatások igénybevételével megoldható. A feladat műszaki és engedélyezési szempontból kapcsolódik a teljesítménynöveléshez, továbbá jogi és tartalmi oldalról a végleges biztonsági jelentés korrekciójára irányuló munkához is.