A selyemút kincse

Rasid Dosztum tábornokkal az élen az Északi Szövetség katonái elkeseredett harcot folytatnak, hogy elfoglalják a táliboktól Mazari-Sarifot, az északi területek fővárosának is mondott települést. Az üzbég származású parancsnok otthonosan mozog a terepen, ám vajmi kevés sikert tudott eddig felmutatni. Sőt, még csak a város közelébe sem képes férkőzni…

Aki Mazari-Sarifot uralja, az irányítja egész Észak-Afganisztánt is – vallják a térség ismerői. Tudják ezt a tálibok és tudják az amerikaiak is, nem csoda, hogy hetek óta intenzíven bombázzák a térséget, így próbálván segíteni az Északi Szövetség csapatait. Dosztum tábornok elszánt, és nem csupán a település stratégiai, illetve geopolitikai helyzete miatt.
A tálibellenes erők egyik legismertebb parancsnokaként ismert Rasid Dosztum ugyanis – mondhatni – hazaigyekszik: öt évvel ezelőtt még ő irányította Észak-Afganisztán legfontosabb városát. Nem állt messze attól sem, hogy Mazari-Sarifot saját minibirodalma fővárosává kiáltsa ki: saját pénzt vezetett be és saját légitársaságot üzemeltetett. 1998-ban azonban, amikor a tálibok bevonultak Mazari-Sarifba, Dosztum száműzetésbe vonult, és egészen ez év áprilisáig Törökország vendégszeretetét élvezte.
Habár a település stratégiailag igen fontos – vélik szakértők, jelentőségét a kelleténél azért nem szükséges túlértékelni: a repülőtér meszsze a városon túl található, a legfontosabb kelet–nyugati és észak–déli irányú utak kereszteződése pedig Mazari-Sariftól mintegy félszáz kilométerre keletre fekszik. Az itt húzódó olajvezetékek sem üzemelnek már, amelyek egykoron a Szovjetuniótól Kabulig szállították a folyékony aranyat. A Mazari-Sarif földje alatt húzódó földgáz- és kőolajvezetékek azonban egész Afganisztán ipari vidékévé teszik ezt a környéket – még ha nem is olyan értelemben és körülmények között, mint ahogy azt Európában mi gondoljuk. A mélység kincse mindenesetre azt gazdagítja, aki a környék kulcstelepülését, Mazari-Sarifot uralja.
A település politikai súlyát csak alátámasztja az a tény, hogy milyen elszántsággal védik a tálibok a várost és milyen vehemensen igyekeznek az ellenzékiek bevenni azt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni Mazari-Sarif történelmi és kulturális jelentőségét sem: nem messze a várostól húzódott az egykoron legendás selyemút és alig pár kilométernyire nyugatra fekszik Balk, Zaratusztra próféta valószínű szülőhelye. Erre vonultak hajdanán Nagy Sándor katonái és itt vágtattak egykoron Dzsingisz kán csapatai is. Az évek során Mazari-Sarif Afganisztán legjelentősebb vallási központja lett – évente több százezer síita zarándok kelt útra, hogy felkeresse a környéken a Próféta vejének, Alinak állítólagos sírját.
A jólétnek a szovjetek bevonulása és az állandósuló polgárháború vetett véget egy csapásra. Bizonyos szempontból a város mégis egyedülállónak tekinthető: az etnikailag sokszínű Afganisztánban, ahol a pastuk, a hazarák, az üzbégek, a tádzsikok a legkülönfélébb felállásban viaskodnak egymással és egymás ellen, Mazari-Sarif a kisebbségek egyfajta gyűjtőhelye lett. Viszonylagos békességben éltek itt egészen a közelmúltig. A boldog békeidőknek azonban vége, az amerikaiak bombákkal és rakétákkal próbálják kiűzni a tálibokat. Dosztum tábornok szerint már a föld is felperzselődött a szüntelen bombázástól. Ám ő nem siet, először a környékbeli kulcsfontosságú településeket igyekszik bevenni, azután kezdi el a „nagy offenzívát” Mazari-Sarif felszabadítására. Hogy ez mikor következik be, azt nem tudta megmondani. Abban azonban egészen biztos, hogy az akció sikerülni fog.