A század regénye

A könyv metamorfózisa, információs társadalom, digitális könyvtárak, könyvkiadás és könyvesboltok, elektronikus könyv címmel rendezett kétnapos tanácskozást a budapesti Francia Intézet Médiatára a Neumann János Digitális Könyvtárral és Multimédia Központtal közösen. A konferencia díszvendége Bánhegyi B. Miksa, a pannonhalmi bencés főapátság könyvtárának igazgatója volt.

Veszélybe sodorja-e az informatika a Gutenberg-galaxist? Hogyan változik a könyv, a könyvkiadás, a könyvkereskedelem az informatikai eszközök és a világháló adta lehetőségekből következően? Hogyan hat ez az átalakulás az olvasási szokásokra? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a mindenkori kormánynak, a társadalomnak, azon belül az oktatási rendszer kidolgozóinak és az ismeretek rendszerezett tárait gondozó könyvtárosoknak? Mit jelent a digitalizálás (a hagyományos dokumentumok számítógépes feldolgozása és világhálón hozzáférhetővé tétele) a nemzeti kulturális örökség megőrzésében? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a tanácskozás résztvevői: a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) képviselője, a magyar és a francia nemzeti könyvtár, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, a Neumann-ház, egyetemi, múzeumi könyvtárak vezetői, könyvkereskedők és könyvkiadók.

KÖNYVEK KÖZÖTT ÉLNI olyan sajátos hangulat, életérzés, amelyet az informatika nem helyettesíthet. A nyomtatott könyv és a technikai fejlődés adta új formák egészséges kettőssége feltehetően még sokáig megmarad – hangsúlyozta a tanácskozást megnyitó Mikes Éva, a MeH államtitkár asszonya. „A mai átalakulás azért kelt némi félelmet vagy idegenkedést az emberekben, mert a könyv azonos korú az emberi kultúrával” – hallhattuk Bánhegyi B. Miksától, aki a barlangrajzokat, a festett-vésett hieroglifákat, agyagtáblákat, tekercseket, kódexeket is könyvként, ismerethordozóként fogja fel, olyan eszközként, amely ember és ember között teremt kapcsolatot, anyagától és formájától függetlenül. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ismerethordozók megváltozása a múltban is félelmet keltett, az új formákkal mégis évszázadokon keresztül együtt tudott élni a régi. Ez történik most is.
Magyarországon 2000 nyarán jött létre az Informatikai Kormánybiztosság, az idén tavaszra dolgozták ki a nemzeti információs stratégiát. Az egyik fő cél az, hogy pályázati úton számítógépekhez juttassák az „ösztönözhető egyéneket és közösségeket”, elsősorban pedagógusokat, diákokat, köztisztviselőket, könyvtárosokat, és minél több iskolának, közintézménynek tegyék lehetővé az internet-hozzáférést. A kormánybiztosság honlapján (www.ikb.hu) az összes pályázatról tájékozódhatnak az érdeklődők. A kormány az informatikai fejlesztést felzárkózási és kitörési esélynek tekinti – hallhattuk. Míg az Európai Unió országaiban százból 34 háztartásra jut legalább egy számítógép, Magyarországon még csak 8-10-re, a világhálóhoz pedig a használóknak csak 4-5 százaléka fér hozzá nálunk – tudtuk meg Batári Edinától, az Informatikai Kormánybiztosság munkatársától, aki a tavalyi pályázati eredményekről is beszámolt. Néhány adat: a családi PC-pályázatban 2000-ben 1500 gép jutott el családokhoz, 4500 gép civil szervezetekhez (ez utóbbival 30 ezer embert értek el). A könyvtári pályázattal 289 könyvtárban 1850 géppel két éven keresztül ingyenes közösségi internet-hozzáférést biztosítanak szerte az országban, és legalább 20 ezer felnőtt képzésére teremtenek lehetőséget. Kétszáz általános és középiskolát kötnek rá az internetre, ami azt jelenti, hogy 1600 gépen 15 ezer felnőtt képzésére is mód nyílik. A köztisztviselőknek és pedagógusoknak meghirdetett pályázaton elnyerhető eszközök 20 ezer embernek teszik lehetővé az otthoni internet- és géphasználatot.
A közgyűjtemények (nemcsak a könyvtárak, hanem a levéltárak, múzeumok, akadémiai intézetek…) rákapcsolását az internetre – nemzeti nyelven – és az anyagok digitalizálását Európa több országában, így nálunk is elsősorban az állományvédelem, a nemzeti kulturális örökség megőrzése és közkinccsé tétele szempontjából tartják fontosnak. (Az Egyesült Államokban nagyon kevés dokumentumot digitalizáltak eddig.) A technikai fejlesztés, amelyben sok intézménynek kell együttműködnie, tehát csak eszköz, nem cél – hangsúlyozta Skaliczki Judit, aki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) könyvtári osztályát vezeti. A tartalmi szolgáltatások országos szintű összehangolása nálunk az NKÖM által működtetett, 1997-ben létrehozott Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (Neumann-ház) feladata.
Magyarországon egyelőre két digitális könyvtár létezik. Az 1994-ben létrehozott és 1999 óta az Országos Széchényi Könyvtáron (OSZK) belül működő Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK, www.mek.iif.hu) és a Neumann-ház (www.neumann-haz.hu). A MEK digitalizálási programjában az egyes filológusszakmák anyagát (irodalom, történelem, nyelvészet), illetve a kulturális politika által meghatározott gyűjteményeket rögzítik (hungarológiai alapkönyvtár, finnugor örökség, magyar művek idegen nyelven). A Neumann-ház gondozza a Digitális Irodalmi Akadémiát (61 író teljes életműve), a Bibliotheca Hungarica Internetianát (hatezer mű), valamint 28 klaszszikus költőnk 5800 versének digitális kiadását. Itt készül az internetes magyar dokumentumok számítógépen elérhető katalógusa (WebKat.hu). Eddig 1400, interneten lévő gyűjtemény 80 ezer dokumentumát dolgozták fel, közülük 53 ezer tételt már tárgyszavak szerint is lehet keresni. Számítógépes adatbázisukban 1700 közgyűjtemény érhető el. Az ő feladatuk a Nemzeti Audiovizuális Archívum előkészítése, és van CD-ROM-katalógusuk is – tudtuk meg Tószegi Zsuzsannától, a Neumann-ház igazgatójától.
Az NKÖM három év alatt közel egymilliárd forintot fordított digitalizálásra és tartalomfejlesztésre. De ez még mindig kevés, mert elmaradt a könyvtárak konszolidációja. Az Országos Széchényi Könyvtárban és minden nagy könyvtárban így párhuzamosan kell megvalósítani a gyors technikai fejlesztést, az eszközpark korszerűsítését, és elvégeztetni a digitalizálási munkákat, ami csak külső cégek igénybevételével lehetséges – sorolta a problémákat Monok István, az OSZK főigazgatója. A Bokros-csomag óta felére csökkentett létszámával azonban még a nemzeti könyvtár sem képes arra, hogy házon belül oldja meg ezt a fontos pluszfeladatot. A pályázaton nyert gépek nagy segítséget jelentenek, de a digitalizálási munkálatokat a könyvtárosok nem tudják elvégezni napi munkájuk mellett. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a XX. század végi változások Európának ebben a sokáig elzárt régiójában nem függenek össze az olvasók igényeinek alapvető megváltozásával, nagyrészt még tisztán technikai jellegűek. Minőségüket a technológiai iparban érdekelt körök anyagi érdekei határozzák meg. A vállalkozók viszont kizárólag üzleti érdekeiktől függően, nem kulturális célokat előtérbe helyezve veszik figyelembe a kulturális értékek megmentésének szempontjait.

A NYILVÁNOS KÖNYVTÁRKÉNT is működő egyetemi könyvtárak sincsenek könnyebb helyzetben. Az utóbbi tíz évben ugrásszerűen megnőtt a hallgatók létszáma, de az így megnövekedett igényekkel a könyvtárak nem tudtak lépést tartani. Nem volt hozzá sem elég helyük, sem elég munkatársuk, sem elég raktáruk, sem elég pénzük. Nem tudják kellő példányban megvenni a hagyományos tankönyveket, sürgetővé vált tehát ezeknek a digitalizálása, ami viszont jogdíjproblémákat is felvet. A Szegedi Egyetem könyvtára ugyan élen járt az új technológiák bevezetésében, 1968-ban kezdte a gépesítést (az OSZK 1976-ban), de csak a töredékét tudta megvalósítani annak, amire szükség volna. Az egyetemi integráció jogi kereteinek kialakítása óta tisztázatlan ezeknek a könyvtáraknak a finanszírozása. A fenntartótól, az egyetemtől függenek, költségvetésük a normatív finanszírozásból származik, azt viszont a karok kapják, nem az egyetemek. Így néhol csak csurran-cseppen a pénz – számolt be a mai helyzetről Bakonyi Géza, a szegedi tudományegyetem könyvtárának főigazgató-helyettese.

EGY TÖBBKARÚ EGYETEMNEK tíz-, tizenkétezer szakfolyóiratra lenne szüksége, de jó, ha ezret meg tud szerezni. Az Oktatási Miniszérium (OM) által nemrég megkezdett központi elektronikus információszolgáltatás (Elsevier, Web of Science) kezdeti stádiumát éli.
A nemzetközi tapasztalatok szerint két olyan könyvtípus van, amely Nyugat-Európa több országában ma már kizárólag digitális formában készül: a disszertációk, bizonyos tudományos szakkönyvek, monográfiák és az enciklopédiák egy része. A sokat hamisított, de ma már biztos másolásvédelemmel ellátott CD-ROM-ok ideje leáldozóban van. Helyüket viszonylag gyorsan átveszi a DVD, nagy baj viszont, hogy a CD-ROM világát az utóbbi években szinte teljesen kisajátította a játékipar.
Hangsúlyosan merült fel az a kérdés: hogyan lesz a kaotikus világhálóról megszerzett információból tudás? A világ technikailag legfejlettebb országában, az Egyesült Államokban nincs többé igazi tudományos kiadó – állítják a hozzáértők. Mamutcsoportok vannak, amelyek csak legalább 500 ezres példányszámban tudnak gondolkodni. „Nekünk Európában az a szerencsénk, hogy még vannak kiadóink” – állapította meg Jean-Pierre Sakoun, az első francia elektronikus kiadói egyesület elnöke. A Kossuth Kiadó „Bill Gates és Gutenberg közé szeretne ívet húzni”, harmóniát akar teremteni a hagyományos és az új között – jelentette be Kocsis András Sándor elnök-vezérigazgató. Többen úgy gondolják, helytelen szembeállítani a számítógépes olvasást a nyomtatott könyv olvasásával. Az internet elvben alkalmas a „tudásalapú egyenlőtlenségek” csökkentésére, noha tudjuk, hogy Magyarországon ijesztően magas a funkcionális analfabéták száma (akik olvasni tudnak, de nem értik a szöveget).
Megismerhettük az új francia nemzeti könyvtáron belül létrehozott Gallica nevű digitális könyvtárat, amelyet vezetője, Jean Didier Wagneur mutatott be. A Gallica az egyik legnagyobb digitális könyvtár, a világon bárhonnan ingyen hozzáférhető (http://gallica.bnf.fr). A francia résztvevőknek köszönhetően vehettük kézbe a technika legújabb csodáit: a különböző méretű elektronikus könyveket, amelyekben gombnyomással lapozhatunk; a „nomád” olvasási szokásokat kiszolgáló eszközöket (a Pierre Schweitzer építész által kidolgozott @folio), amelyek még Nyugat-Európában is kivételesnek számítanak. Ezeken az adathordozókon már kisebb könyvtárnyi kiadvány tárolható. Bemutatkozott egy magát „túlélőnek” nevező vérbeli könyvkereskedő, Alain Schmidt (Cybook), aki fő hivatásának ma is az olvasás megszerettetését tartja, legyen szó hagyományos vagy elektronikus könyvről: „Mi a könyv, azaz a benne foglalt tartalom, nem a technika szerelmesei vagyunk” – hallhattuk tőle.
„Számomra az volt a legérdekesebb ezen a tanácskozáson, hogy mennyire védik a hagyományos könyvet, az európai kultúra hagyományos értékeit a legmodernebb technikát is használó francia könyves szakemberek” – nyilatkozta lapunknak Bánhegyi B. Miksa. A pannonhalmi bencés főapátság könyvtárának igazgatója, aki tanár is, nagyon fontosnak tartja, hogy a magyar oktatási rendszer minél jobban kihasználja azokat az előnyöket, amelyeket az új technika jelent, és amely talán ahhoz is segítséget adhat, hogy visszacsalogassák a gyerekek elvesztett kreativitását.