Alul járók

Magyarország leghangosabb pontja nem egy külszíni fejtésnél, egy vidéki diszkó mellett vagy a Ferihegyi repülőtér tőszomszédságában, hanem a Határ úti aluljáró földrajzi középpontjában található. Itt dolgozik hazánk legnehezebb sorsú újságárusítója, helyesebben -árusítói, hiszen az alkalmazottak a zajártalom miatt valószínűleg sűrűn váltogatják egymást. A Határ úti aluljáró egyébként csak néhány éve tarthat igényt a súlyos decibelekben mérhető, de a legkevésbé sem megtisztelő címre, azóta, amióta feltűntek odalent az illegális zöldség-, tartóselem- és pillanatragasztó-árusok.
A mindent száz forintért mozgalom tagjai mint spontán karácsonyi kórus ölelik körül a metró bejáratát. Repertoárjuk szegényes, viszont annál kiforrottabb: közkedvelt a „száz forint a leveszöldség egy százas”, illetve a „százér’ a pilla-naat-ragasztóó” című XXI. századi csasztuska. A csoport tagjai mind-mind fantasztikus orgánummal bíró egyéniségek, hogy közösen mire lennének képesek, még csak nem is sejtjük, mivel a rajongók legnagyobb bánatára még soha sehol nem kínálták mindannyian ugyanazt a terméket.
Ennek ellenére a szervezettségük figyelemre méltó. Őrszemeket állítanak föld alatt és föld felett, akik már a rendőr leghalványabb sejtésekor is riasztanak, hogy a villámgyorsan érkező hatósági személyek csak üres dobozokat és tébláboló, egyébként jogkövető magatartást tanúsító állampolgárokat találjanak a helyszínen. Ha pedig nagy ritkán megfogják valamelyiket, akkor a szabálysértési eljárás elakad az ismeretlen lakcímnél.
De a Határ úton nem csak az üvöltő kórus jelent üde színfoltot. Telente, mint hűséges vándormadarak, visszatérnek a hajléktalanok, és leterítik gyanús állagú fekhelyeiket a nemrég megnyitott étkezőpavilonok sarkaiba. A járókelők így a napokban örömmel üdvözölhették az augusztus végén eltűnt Gazsi bácsit, aki a nyári hónapokban olyan jól érezte magát a lépcsősoron, hogy még kisdologra sem mozdult a bejáratnál elfoglalt helyéről. Az öreget hosszas küzdelem után a szociális munkások vitették kórházba, Gazsi bácsi ugyanis csak a legutolsó stádiumában adta föl a függetlenségéért folytatott harcot, amikor a testét tetvek, férgek és egyéb élősködők lepték el. És a Gazsi bácsit megszállva tartó lények most ficorogni kezdtek, hogy a gazdatest ugyan induljon már el valami melegebb helyet keresni, hiszen megállíthatatlanul közeledik a fagyos december, az évi rendes jótékonykodás időszaka, amikor mindenféle jószág emberibb elbánásra számíthat.