Atom és svájci óra

A rendszerváltással egy időben kezdett politizálni, 1990–94 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt. A polgári oldal győzelme után több fontos feladatot kapott az ÁPV Rt.-ben, egy éve a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának elnökévé választották. Dr. Mészáros György ötvenegy éves, két gyermek édesapja, a biológiai tudományok kandidátusa.

– Csendes kutatóként dolgozott évekig, előadásokat, szemináriumokat tartott a hallgatóknak, amikor 1989-ben önt is megérintette a politika. Mi történt?
– Valóban a békés egyetemi oktatók egyszerű életét éltem, bár már részt vettem az egyetemi reform előkészítésében. A rendszerváltozás idején a környékünkön, a Zugligetben be akartak építeni egy hatalmas zöldterületet, ami ellen jelentős lakossági tiltakozó akció kezdődött. Ennek élére álltunk néhányan. Sikerünket látva több párt is megkeresett 1990-ben, hogy számítana rám mint önkormányzati jelöltre. Rákerültem a Fidesz listájára, így lettem először XII. kerületi önkormányzati képviselő, majd a Fővárosi Közgyűlés tagja, ahol elsősorban egészségüggyel és gazdaságpolitikával foglalkoztam.
– A közgyűlés tulajdonosi bizottságának elnökévé is megválasztották. A tulajdon felügyelete nagy hatalom. Hogyan tűrte el, hogy a közüzemi cégek kiárusítását már az ön ideje alatt megkezdjék?
– A vezetésem alatt a tulajdonosi bizottság csak korrekt, vállalható ügyeket támogatott, nagyon vigyáztam a döntések pontos előkészítésére és biztos jogi hátterére. Vitathatatlanul nagy beleszólásom volt a tulajdon megtartásába vagy eladásába. Akkor még a kezünkben volt a fővárosi vagyon többsége, azóta e vagyon nagy részét eladta a fővárosi önkormányzat, magyarul: működése közben felélte. A közüzemi privatizációt nem támogattam, most sem tenném. Sajnos 1994 után a stratégiai fontosságú Fővárosi Vízművek, Gázművek és elektromos művek kisebb vagy nagyobb részét privatizálták, ami számos problémát okozott. Az állandóan emelkedő díjtételek bizonyítják, hogy a cégek a kiemelt közszolgálat helyett profitérdekűekké váltak. Ez önmagában nem lenne baj, de ezzel együtt a járulékos gondok is megjelentek. Például a külföldi cégek a mérőórákat gyakran a saját hazájukból hozzák. Ez azt jelenti, hogy exportálhatják a profitot – például az órák gyártásának munkáját, munkahelyeit és eszközigényét, hasznát –, miközben importálják magát a mérőórát. Tudjuk, megtapasztaltuk, hogy vigyázni kell a közüzemi és közszolgáltató vállalatok privatizációjánál. Ezt ismerte fel Orbán Viktor miniszterelnök úr is, aki a Paksi Atomerőművel kapcsolatban elmondta, hogy szemben az előző ciklus törekvéseivel, nem tervezik a vállalat magánosítását, mert mind az antiinflációs politika, mind a hazai áramellátás biztonsága szempontjából fontos, hogy az atomerőmű nemzeti tulajdonban maradjon.
– Bár 1994-ben országgyűlési és fővárosi képviselőjelölt is volt, nem kapott elegendő szavazatot, így kikerült a politikából.
– A fővárosi lista eggyel előttem telt be. Utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, mert egyrészt tovább képezhettem magamat gazdasági téren, tanultam a közgazdaság-tudományi egyetemen, két nagyvállalat vezető tisztségviselője voltam, elnyertem a Széchenyi professzori ösztöndíjat, egyetemi jegyzeteket írtam, oktathattam és kutathattam. Ennek egyik eredménye, hogy a napokban írunk alá az Oktatási Minisztériummal egy jelentős kutatási tervet, amelynek révén három évre több mint 400 millió forintot kap a kutatócsoportunk. Ezzel a vadonatúj kutatási-finanszírozási modell úttörőiként dolgozunk majd, remélem, sikeresen. A támogatás fele a költségvetésből, a másik fele az ipari partnerektől származik. A jó nevű tudósokból álló csoport a biokémia, a molekuláris biológia és az onkológia területén végez kutatásokat, fejleszt ki módszereket. Reméljük, hogy munkánk gyümölcse a hétköznapokban is érzékelhetővé válik, eredményeinket értékesítjük, így lassan önfinanszírozóvá válhatunk.
– Szakított a politikával?
– A közvetlen politizálást 1994-ben egy ideig látszólag abbahagytam, de a választások elvesztését követő második napon a pártoló tagságomat tényleges tagságra cseréltem, azaz beléptem a Fideszbe.
– A Fidesz 1998-as győzelme után sem lehetett hallani önről.
– Szakértőként dolgoztam, de voltak egyéb funkcióim is. A gazdasági terület vonzott a leginkább, így 1998-ban a kormány megbízottjaként az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottságának tagja lettem, egy év múlva pedig az Magyar Villamos Művek felügyelőbizottságába delegáltak. 2000-ben az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjává neveztek ki, majd nem sokkal később felkértek, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának elnöke legyek.
– Hogyan lehetett a magyar atomerőmű első embere egy biokémikus, gyógyszerkutató?
– A magkémiai folyamatok nem ismeretlenek előttem, végzettségemet tekintve és szakmailag is otthon vagyok az erőműben. Évek óta különböző vezető tisztségviselőként vagy szakértőként dolgoztam különböző nagy társaságoknál. A dolgom nem egy blokk vezénylése, hanem a vállalat stratégiai irányítása, a működés hosszú távú biztosítása, a cég képviselete, ha így jobban tetszik: a lobbizás. Vannak kiváló szakembereink, ezerötszáz mérnök dolgozik nálunk, így nyugodt lehetek, hiszen jó kezekben van az erőmű, precízen működik, mint egy svájci óra.
– Biztonságban van az atomerőmű ebben a terrortámadásos világban?
– Igen, biztonságos több szempontból is. Egyrészt a termelés biztonsága adott, hiszen az áram negyven százalékát mi adjuk az országnak, mi termelünk a legolcsóbban, egy kilowattóra áram ára nálunk hat forint 40 fillér, Paksnak köszönhetően lehet olcsó a magyar áram. Másrészt a fizikai és szellemi védelem is kitűnő, így az erőmű biztonságos. A külső és belső védelmet több száz fegyveres őr és egy igen korszerű műszaki rendszer biztosítja. A régió belügyi szolgálata és a Neutron kommandó is védi az erőművet. Mivel nemzetbiztonsági szempontból is fontosak vagyunk, onnan is kapunk segítséget. Végül megemlítem, hogy Paks a NATO szempontjából is kiemelten védett objektum.
– Ez a munka épp elég felelősséggel jár. Az egyetemet otthagyta?
– Nem, a lelkem egyik felét nem adom fel. Továbbra is oktatok, a kutatásban egy kicsit visszafogottabb vagyok, ezért a kollégáimra több teher hárul. Én inkább a kutatási projektjeink irányításában, menedzselésében veszek részt.
– Mennyi ideje marad a családra?
– Ha lehetséges, a hétvégeket együtt töltöm a családdal, de ez sem mindig sikerül, mert a feleségem szülész-nőgyógyász orvos, és ha ügyeletes, vagy egy baba ilyenkor kívánkozik a világra jönni, akkor a kórházba kell sietnie.
– Közelednek a választások. Visszatér az aktív politikába?
– Azt hiszem, megtaláltam a helyemet. Szeretnék megmaradni a jelenlegi feladataimnál. Ha előrelépünk a fiatalításban, a karrierutak megnyitásában, a teljesítményalapú munka elismerésében, akkor elégedett emberként vonulhatok vissza. Na, nem nyugdíjba, hanem az egyetemre, a diákjaimhoz, a tudományhoz.