Civilek a pályán

A francia nagykövetség és az 1994-ben létrejött Francia–Magyar Kezdeményezések Egyesülete nemrég találkozót rendezett a Műcsarnokban. Eljöttek minden olyan régiónak, megyének, városnak a képviselői, amelyeknek már vannak kapcsolatai, és jöttek olyanok is, amelyek most keresnek partnert.

A Felvonulási téren egy Lotaringiából érkezett hőlégballon rugaszkodott neki többször is az égnek. A kiállítótermekbe belépő látogatót Savaria római legionáriusai fogadták, mellettük a Vendée megyei Puy du Fou kastélya előtt évente megrendezett történelmi játékok műkedvelő szereplői sorakoztak fel.
A standokat végigjárva megtudjuk, hogy a legelső testvérvárosi együttműködés Szekszárd és Bezons között jött létre 1967-ben. Sok minden változott azóta itt is, ott is, de 3500 szekszárdinak nyílt lehetősége arra, hogy felfedezze Bezons-t és a hozzá közeli Párizst. Most éppen nyelvtanárok csoportját küldik ki módszertant tanulni. Jean-Pierre Lapaire (a Centre Touraine–Magyarország elnöke), aki 1988-tól 1996-ig képviselő volt, és több kelet-közép-európai országot jól ismer, azt meséli: sokáig beérték azzal, hogy a kereskedelmi és iparkamarákat támogatták, de mivel az eredményt nem tartották kielégítőnek, egy idő után belátták, hogy elsősorban az iskolákat, a vállalatokat, a helyi közösségeket, a sportegyesületeket kell segíteni. Örömmel fedezte fel a fórumon a francia nagykövetség által összeállított kiadványban azoknak a nevét, akik ma fontos posztokat töltenek be Magyarországon, s nemrég még a francia állam vagy az egyes régiók, egyesületek segítségével kint tanultak. Az elmúlt tíz évben 5251 magyar egyetemista, kutató, nyelvtanár kapott franciaországi állami ösztöndíjat (ebből 2610-en hosszabb idejűt, 6–30 hónapra szólót), 294-en pedig a városok, megyék, régiók közvetlen kapcsolatai révén tanulhattak. A francia kormány 2002–2003-as tanévre szóló ösztöndíjait a héten hirdették meg. A tájékoztatón elhangzott: elsődlegesen fontosnak tartják, hogy minél több magyar fiatalnak nyíljon lehetősége arra, hogy tanulmányai, kutatásai egy részét Franciaországban végezhesse el.

A gyatra idegennyelv-tudás, a kezdeményezőkészség hiánya, a bürokrácia olykor még ma is nehezíti az együttműködést. Az viszont segíti, hogy az elmúlt években Magyarországon emelkedett és tovább emelkedik a franciául tanuló diákok száma. A győri bencés gimnázium egyik teljes osztálya például azért jött el a budapesti találkozóra tanárával, hogy a gyerekek megtudják, hogyan hasznosíthatják ezt a nyelvet, s később hogyan tanulhatnak tovább franciául.
Francia partnert keresett a fórumon Székesfehérvár, Nyíregyháza és Sopron, amelynek pedig kilenc élő testvérvárosi kapcsolata van. Hogy miért néznek mégis újabb után? Azért, mert „nyitottnak kell lenni minden irányba, ez a jövő” – hangzott a soproni önkormányzat képviselőjének válasza. Magyar partnerre várva jöttek el Champagne-Ardenne régió, Nièvre, Saône és Loire megye, Rouan és Orouer város képviselői. Úgy tűnik, hamarosan mindegyikük párra talál – tudtuk meg a Francia–Magyar Kezdeményezések Egyesületének (IFHA) energikus elnökétől, Jacques de Chalendartól, akinek az a vágya, hogy egész országunk területét behálózzák a francia közösségekkel való kapcsolatok. Az IFHA elnöke gazdasági téren, az illetékes kamarával összefogva, azt szeretné elérni, hogy egyre több francia kis- és középvállalat települjön Magyarországra. Feladatul tűzte ki, hogy ne hagyják veszendőbe menni az év végéig tartó MAGYart sikerét, és további programokat, szerződéseket szerezzenek az arra érdemeseknek. A legelső helyre azonban a diákcseréket helyezte. Azt tervezi, hogy jövőre kétszer annyi iskolát utaztat innen oda, onnan ide, mint az idén. Jelentkezőkben egyik oldalon sincs hiány.
A nyolcvanas években egy elzászi iskola diákjai szerettek volna Ausztriából Budapestre látogatni, csakhogy nem volt se vízumuk, se idejük arra, hogy kivárják, amíg megkapják. Üzenetet fogalmaztak, a papírt üvegbe gyömöszölték, az üveget jól lezárták és bedobták a Dunába. A küldeményt Ráckevén fogta ki egy kisfiú, eljuttatta egy szigetszentmiklósi franciatanárnőnek, aki felvette a kapcsolatot az elzásziakkal. Azóta már nemcsak a gyerekek utazgatnak az iskolával, hanem a családok is – a suli nélkül.
Roland Nicolin (Centre Touraine–Magyarország) személyes kapcsolatainak köszönhetően olyan csodálatos helyszíneket szerzett meg a MAGYartnak, mint az egész világon ismert Villandry, Blois kastélya vagy a Saint-Cyre-sur-Loire. „Nekem mindez nem munka, hanem szenvedély. Ingyen csinálom, nem várok érte senkitől semmit” – mondja, amikor azt kérdezem, hogyan tud elintézni olyasmit, amire más esetleg lemondóan legyintene. Ösztöndíjat is szerzett jó néhány magyar diáknak, de kikötötte, hogy csak akkor kaphatják meg, ha utána Magyarországon hasznosítják, amit tanultak.

Az olykor népünnepély-, olykor nagyon is komoly hangulatú találkozón jelentette be Christian Poncelet, a szenátus elnöke, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalt francia nyelvű egyetem magyarországi alapításáról, s hogy 2003. január 1-jétől szívesen látnák Magyarországot az Európai Unióban.
„A teljes francia parlament támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Az önök országa a francia közvélemény szerint is az az ország, amely a legdinamikusabban fejlődött az utóbbi tíz évben” – mondta Raymond Forni, a francia nemzetgyűlés elnöke, aki szeptember elején járt Budapesten Áder János meghívására. Akkor helyezte el az új francia általános iskola és gimnázium alapkövét Máriaremetén. A II. kerületi önkormányzattól megvásárolt telken a jövő tanévtől 700 gyerek tanulhat, köztük magyarok is. Az iskolaépítés költségeinek felét a francia állam, másik felét a szülők fedezik. A tervezésére kiírt pályázatra tizenkét magyar építészt hívtak meg, hat pályázat érkezett be, Annus Ferencé (Iparterv) nyert. „A budapesti lesz az egyesült Európa első új francia iskolája külföldön. Megítélésében nem volt jobb- és baloldali vélemény. Kiállt mellette Jacques Chirac köztársasági elnök és Lionel Jospin miniszterelnök” – tudom meg Philippe Cros-tól, aki magyar feleségével az előkészítő munka motorja.
Az idén a francia nyelvű tanulási lehetőségekről tájékoztató, hagyományos Francoforum is a Műcsarnokban kapott helyet. Írjam meg okvetlenül, mert kevesen tudják – mondja az egyik teremben Trócsányi László jogászprofesszor, hazánk belgiumi nagykövete –, hogy 1996-tól a Szegedi Tudományegyetemen létezik francia nyelvű ötéves jogi képzés Badó Attila vezetésével – a francia külügyminisztérium támogatásával. A hallgatók megismerhetik Franciaország és az Európai Unió jogrendszerét is. Ezeket az előadásokat francia professzorok tartják ott helyben, Szegeden. A végzősök a magyar jogi diploma mellett francia bizonyítványt is kapnak. Ez a képzés nem létezhetne Françoise Allaire volt kulturális, tudományos és együttműködési tanácsos nélkül – hangsúlyozza Trócsányi László. Madame Allaire egyébként a franciatanítás fellendítésének is egyik fő szorgalmazója volt ifj. Fasang Árpáddal, a Magyar–Francia Ifjúsági Alapítvány volt elnökével, aki ma UNESCO-nagykövetként képviseli hazánkat Párizsban.

„Sokat változott Magyarország azóta is, hogy 1996-ban elmentem innen. Budapest napról napra szépül, s a magyarok közül egyre többen beszélnek franciául – hallgatom Allaire asszonyt, akivel persze összefutottunk a fórumon. – A franciák nem sokat tudtak Magyarországról, de most egyre többen jönnek, talán azért is, mert a MAGYart egészen fantasztikus megvilágításba helyezi ezt az országot.”
A francia külügyminisztériumban most Françoise Allaire vezeti az európai kulturális együttműködésért felelős főosztályt. Elmondja, hogy a MAGYart programjain a legnagyobb meglepetést a koncertek jelentették, nemcsak a klasszikusok, hanem a kortárs zene, minden műfajban. És persze a fotók! A franciák nem tudták, hogy ezen a téren a magyarok élen jártak. Azt mondja, a magyar évad sikere és az, ami a Műcsarnokban zajlik, tízéves munka eredménye. Allaire aszszony, akiről köztudomású, hogy nagyon szerette magyarországi posztját, bevallja: nem gondolta, hogy öt év alatt ekkora utat lehet megtenni. Ezen a háromnapos fórumon, amelyet Dávid Ibolya igazságügy-miniszter és Jean Puech szenátor nyitott meg, épp azt érzékelhettük, mennyire kiegészíti egymást a nagypolitika, a hivatásos diplomácia, a helyi közösségek, a civil szervezetek és az egyének munkája. Alighanem egyik sem lehet meg a másik nélkül, ha igazi eredményt akarunk elérni.