Díszpolgárőrök

Felesleges és oktalan piszkálódás lenne az idei vagy az elmúlt tíz esztendő díszpolgári címeinek jogosságát vitatni. Az emberek úgy vannak ezzel is, mint minden más kitüntetéssel, bárki kapásból felsorolna akár egy tucatnyi személyiséget is, akik szintén érdemesek lennének az ordóra, de valami oknál fogva még a közelébe sem kerülhetnek. Végignézve az 1992 óta kitüntetettek névsorát, kitetszik, hogy többségben vannak a mai értelemben vett liberális szellemiség képviselői, viszont konzervatív beállítottságú még mutatóban sem akad. Úgy tartják a hozzáértők – s van is némi igazuk –, hogy Budapest mindig liberális szellemű város volt, de azt még a legelfogultabb „szabadelvűek” sem állíthatják, miszerint a konzervatívok semmit nem tettek, tesznek a település fejlődése, szépítése, felvirágoztatása érdekében. A díszpolgári címet nem politikai érdemekért adományozzák, ám az adományozók politikai nézetei mégis tükröződnek. Csak remélni tudom, ha jövőre a városvezetés összetétele alapvetően megváltozik, akkor a díszpolgári címek odaítélésénél sokkal tárgyilagosabban fog eljárni a nagy tekintélyű grémium, s a politikai szerepvállalás semmilyen tekintetben nem lesz szempontja a cím elnyerésének. Magyarán, 2002 után kizárólag a város érdekében szerzett érdemek alapján választják ki a díszpolgárokat, s nem a városvezetés politikai elfogultságai szerint. Mert a politika eddig is számos rossz döntést szült. Pesten 1819, Budán 1830 óta adományoznak tiszteletbeli, becsületbeli vagy díszpolgári címet, s aligha a város érdeke körül szervezett érdemek jutalmául került be a rangos társaságba Haynau, Jellachich, Paskievics, Radetzky, Windischgrätz vagy Bach Sándor. Ezektől az uraktól a főváros vezetése 1948. március 15-én a díszpolgári címet visszavonta, de adományozott helyettük másoknak, egy szemernyivel sem jobbaknak. A rendszerváltozás után a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy újra írja a névsort, de az előzőt elfelejtette érvényteleníteni, így történhetett a tavalyi áldatlan vita Sztálin budapesti díszpolgársága kapcsán.
Persze, a rendszerváltozás utáni, tehát a budapesti polgárok (cívisek) és lakosok (incolák) által választott önkormányzat már nem követ el a fentiekhez hasonló baklövéseket, nem engedi, hogy politikai hatalmasságok kívülről beleszóljanak döntéseibe. Elég neki a belső politikai hatalmasságok diktátuma. Természetesen eszünkbe nem jut az eddigi kitüntetettek érdemeit kétségbe vonni. Akik megkapták a díszpolgári címet, rászolgáltak kitüntetett tiszteletünkre. Azt is helyeseljük, hogy az elismerést nem osztogatják nyakra-főre. Nem devalválódik a cím, így a rangja is megmarad. A lista hiányosságai mellett nem mehetünk el szó nélkül. De ez nem a kitüntetettek hibája. Az adományozók körében kell keresni a bajok gyökerét.