Értelmes üzenet érkezett az űrből!

Egy ausztrál csillagász észlelte a jeleket a Dél Keresztje csillagkép irányából, amelyeket két Földön kívüli lény küldött párbeszédes formában felénk.
Íme az üzenet:
Ny.: Üdvözlet a földlakóknak! Én Nyehinyehi (L?ß?) vagyok. Már 50 éve figyeljük önöket ideiglenes bázisunkról, ahol ketten tartózkodunk.
B.: Engem pedig az önök nyelvén Bendegúznak (L?ß2) hívnak. Tévéadásaikat fogtuk, nyelveik logikáját megértettük.
Ny.: Előbb néhány segítő információt küldünk, aztán mesélünk magunkról is. Túlélésükhöz meg kell tanulniuk együttműködni, tolerálni egymást, és békében élni, különben hamar elpusztulnak! Siessenek a tudományos kutatásokkal is!
B.: A legfontosabb tudnivalók a következők: Albert Einstein, kiváló fizikusuk jó úton járt, azonban…
Ny.: Ezt hadd mondjam én, jó? Bocs, de így volt a múltkor is. Na, szóval Albert Einstein…
B.: Várj egy kicsit! Nem lehetne, hogy mégis én mondom az Einsteint? Te inkább a Hawking-sugárzásról beszélj!
Ny.: Jó, csak azért kezdtem el, mert tudod, hogy mindig én szoktam felvázolni az alapokat…
B.: De én már belekezdtem az Einsteinbe, ne szakíts félbe, kérlek… hadd folytassam…
Ny.: Nem mindegy, hogy melyikünk mondja? Az a lényeg, hogy…
B.: Na, pont azért, mert mindegy, azért hadd mondjam én.
Ny.: De most miért akarod elvenni tőlem? Én úgy szeretném az Einsteint mondani!
B.: Ne gyerekeskedj már! Úgy csinálsz, mint a Zéta ivadéka, amikor az uzsonna miatt…
Ny.: Na, ne kezdd már megint! Az csak ne beszéljen, aki mindig megeszi az epres tápokat, amikor alszom.
B.: Mi? Én eszem meg? Te büdös bogár, aki telefingod a szkafanderemet mindennap! Vonod vissza azonnal, vagy pofán váglak!
Ny.: Ahhoz korábban kellett volna dehibernálni magad, hogy te engem pofán vágjál. Lerúgom mindjárt azt a hülye alakú bőrtaréjodat, aztán jöhetsz haza gyalog.
B.: Az anyádat rúgod le, azt a bő hüvelyűt, akin végigment az egész centauri gömbhalmaz.
Ny.: Mit mondtál? Te szemét lombikpatkány! Neked még anyád sincsen! De nem vitatkozok én itt... nesze... nesze... nesze...
B.: Segítség! Segítség! Jaj, jaj!
Ny.: Segítek én mindjárt! Nesze! Na, mit csinálsz? Kérlek, azt ne, áááá...
B.: Megdög... megdlöttél, te sze... szemét... jaj...


EZOTERIKA – MISZTIKA – SPIRITIZMUS
Mikrofon előtt a világgyógyász
Nem mindennapi riportot készítettek munkatársaink Venyige Jolánnal, a külföldön is nagy tekintélynek örvendő parapatopszichoszenzológussal, aki mind ez idáig nem adott interjút, mondván, hogy a könyvei magukért beszélnek. Megtört a jég, itt a riport, az első és utolsó, a maga teljes terjedelmében:
– Nagy felelősség a ránk szánt rövid időben az olvasók millióinak nevében a legfontosabb kérdéseket feltenni önnek, mégis megkísérlem. Hogyan éljünk, mit tegyünk, miként boldoguljunk?
– Nézze, a pozitív fénybe kell menni. Az ember energiát kér és kap, és akkor az áramlat beárad. Isten plusz lélek meg fény egyenlő három, ami azt jelenti, hogy ennek a területe öthatod. Közben meditálni kell, és a végletek átkötődnek. Élni kell, élni, mindig élni. Aki meghal, az már nem él. Ezért kell élni. Létezni, mint a virág meg a méz.
– Ne vegye kíváncsiskodásnak, hogy megkérdezem, ön hogyan csinálja?
– Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy én hogyan csinálom. Neki is azt mondtam, amit most magának fogok: nem kell hozzá más, csak ennyi. Mindig tudom, hiszen ezért élek. Élni kell, élni, mindig élni. Létezni, mint a virág meg a méz.
– Van-e üzenete nekünk, embereknek, és ha van, mi az?
– Elemezzük például magunkat vagy mást, esetleg senkit se. A véletlenben ott a szó: ÉLET. Élni kell, élni, mindig csak élni. Én is élek, más is.
– Mit vár a jövőtől, mire számíthatunk?
– Meg kell haladnunk a választ, még mielőtt megadjuk. Meg kell haladnunk magát a meghaladást is. A jelen a múlt lángosa, a jövő az élet veseköve.
– És végezetül – hiszen tudom, hogy kevés az ideje –, ha EGY mondatban kellene összesűríteni, mi lenne az?
– Nézze, nincs ilyen mondat, hiszen maga a mondat az. A véletlenben ott a szó: ÉLETLEN.