Ön szerint befolyásolják-e az Egyesült Államok elleni terrortámadások az Európai Unió belső reformját és bővítését?
– Szerintem igen. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szeptember 11-i terrorcselekmények nyomán felvetődő kérdésekkel foglalkozni kell, és fel kell gyorsítani a bővítést. Mostantól felértékelődik a biztonságpolitika. A történtek után sokkal többet kell tennünk a tagállamok belső biztonságának növeléséért és biztonságpolitikájuk összehangolásáért. Jóllehet már megállapodtunk egy európai, gyors reagálású katonai erő felállításáról, alaposabban el kell gondolkodnunk a közös védelmi politikáról. Több tagállam, így például Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, anélkül sietett felajánlani katonai hozzájárulását a terrorizmus elleni küzdelemhez, hogy kidolgoztunk volna egy közös európai álláspontot ebben a kérdésben.
– Az EU-tagállamok körében nemtetszést váltott ki, hogy Tony Blair brit kormányfő csak a legnagyobb uniós tagállamok vezetőit hívta meg a múlt hét végi londoni konzultációra. Megjegyzem, úgy tudom Hollandia miniszterelnöke jelen volt. Értelmezhető-e ez a lépés úgy, mint a tagállamok egy „belső körének” kialakítására tett első lépés?
– Wim Kok a saját kezdeményezésére volt jelen, vagyis nem kapott meghívást. Az ország, amelyből származom, közepes méretűnek számít az uniós tagállamok között, de mindig határozottan ellenezte, hogy akárhány tagot számláljon is az EU, benne a nagyok diktáljanak a kisebbeknek. Mi közösség vagyunk, amelyben minden tagnak egyenlőnek kell lennie. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy amíg nincs teljeskörűen kidolgozott közös védelmi politikánk, szükség van egyeztetésre azok között a tagállamok között, amelyek csapatokat vetnek be a terrorizmus ellen. Ez esetben azonban nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a találkozó célja a katonai alakulatokkal kapcsolatos koordináció. Ez adott esetben nem történt meg, ami hiba volt.
– Mit üzenne a magyar állampolgároknak Magyarország haladásáról az EU-tagság felé vezető úton?
– Én 1988 óta rendszeresen járok Magyarországra, és minden alkalommal meglepődöm azon, hogy mennyi a kedvező változás. Különösen figyelemreméltónak tartom a gazdasági fejlődést, és az a véleményem, hogy a magyar nép büszke lehet arra, amit az utóbbi néhány évben elért, méghozzá meglehetősen nehéz körülmények között. Legkivált az idősebb korosztályok fizettek nagy árat a szocialista átalakulásért, majd a 80-as évek végén lezajlott rendszerváltozásért. Különös tiszteletet érdemelnek ezek az emberek, akik annyi terhet vállaltak abban a hitben, hogy a gyermekeiknek jobb lesz, mint nekik volt az előző negyven-ötven évben. Remélem, a polgárok többsége belátja, hogy az a politikai irányvonal, amelyet a jelenlegi magyar kormány követ, a jobb jövőbe vezet, és bízom abban, hogy ennek tudatában fognak szavazni a jövő tavasszal esedékes választásokon.
Tele volt fordulatokkal a US Open női döntője, bő egy évtizede nem történt ilyen
