Ormai Péter, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság (RHK Kht.) főmérnöke szerint a radioaktív hulladékokkal kapcsolatos feladatokban új helyzetet teremtett 1996-ban az Országgyűlés, amikor megalkotta az atomenergiáról szóló törvényt, amelynek egyik előírása szerint jött létre 1998-ban az RHK Kht. A törvény világosan fogalmaz a radioaktív hulladékok kezeléséről és a nukleáris létesítmények lebontásáról. Az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója által létrehozott társaság megalakításával úgymond törvényes gazdára talált a nukleáris technika alkalmazása során keletkező radioaktív hulladékok kezelése. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból – amelybe a Paksi Atomerőmű Rt. minden megtermelt kilowattóra villamos energia után bizonyos befizetést teljesít – kell biztosítani a radioaktív hulladékok végleges elhelyezését, az elhasznált üzemanyag átmeneti és végleges tárolását, továbbá a nukleáris létesítmény leszerelésével összefüggő feladatok elvégzését. A kht. megalapításáig az ÁNTSZ Fővárosi Intézete működtette az ország ez idáig egyetlen, kis és közepes radioaktív hulladékok befogadására alkalmas tárolóját Püspökszilágyban. Ezt a felszín közeli létesítményt 1976-ban nyitották meg, amelyben betonmedencés tárolókban és csőkutakban, egymástól elkülönítve helyezik el a különböző típusú hulladékokat. 1998. július 1-jétől a tároló működtetéséért és védelméért, valamint a hulladék begyűjtéséért és elszállításáért a kht. a felelős.
Mint a főmérnök elmondta: fontos, hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy a radioaktív hulladékok biztonságosan, a környezetet nem veszélyeztető módon kezelhetők és tárolhatók. Ezek a hulladékok valamilyen hasznot hozó tevékenység szükségszerű velejárói, amelyek további felhasználására már nincs igény, és amelyek sugárvédelmi jellemzőik alapján nem kezelhetők hagyományos hulladékként. A kis és közepes aktivitású hulladékokban a meghatározó radioizotópok rövid élettartamúak, azaz ezen anyagok veszélyessége viszonylag rövid idő alatt jelentéktelenre csökken. Kezelésük és elhelyezésük során csak minimális sugárvédelmi óvintézkedésekre van szükség. A püspökszilágyi tárolóban csak ilyen típusú hulladékokat lehet elhelyezni. Ide egyébként a nem atomerőművi eredetű radioaktív hulladékok kerülnek. A tároló ötezer köbméteres kapacitása azonban lassan kimerül, már csak 110 köbméter szabad térfogata van. Éppen ezért az atomerőműből származó kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezéséhez egy új, jóval nagyobb kapacitású tárolóra van szükség.
Nagyon lényeges, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok biztonságos elhelyezése minden szempontból tökéletesen megoldott, a világban több mint száz üzemelő, illetve már megtelt tároló létezik. A legtöbb, másmilyen és a gazdaságban lényegesen nagyobb mennyiségben keletkező veszélyes hulladékkal összehasonlítva kijelenthető, hogy az ilyen típusú hulladékok tárolása nem jelent műszaki problémát. Ráadásul az iparág, amely maga kezeli az általa létrehozott hulladékot, pontosan regisztrálja annak mennyiségi és összetételi adatait. Elmondható az is, hogy a nukleáris technológiát alkalmazó majd minden országnak van működő kis és közepes aktivitású hulladékokat tároló létesítménye.
Az atomerőmű eredetileg harminc évre tervezett üzemideje alatt tizennyolc-húszezer köbméternyi kis és közepes radioaktivitású hulladék keletkezésével számolnak, valamint ugyanennyivel az erőmű majdani lebontásakor. Ez a mennyiség az időközben bevezetett és a jövőben várható újabb térfogatcsökkentő technológiák alkalmazásával azonban összességében kevesebb is lehet. Az erőmű működése során keletkező kis és közepes aktivitású hulladékokat, az elhasznált fűtőelem-kazettákat és egyéb nagy aktivitású hulladékokat jelenleg az atomerőmű területén található átmeneti tárolókban helyezik el. Ez azonban csak átmeneti megoldás, a végleges tárolók megépítése halaszthatatlan feladat. Mindezt felismerve már 1992-ben döntött az akkori kormány arról, hogy az atomerőműből származó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezését meg kell oldani. A nemzetközi gyakorlat szerint a felszín közeli és a felszín alatti tárolás egyaránt megvalósítható, ennek eldöntése minden országban a helyi természeti és társadalmi adottságok és viszonyok, valamint politikai és gazdasági szempontok alapján történik. A magyar program indulásakor mindkét elhelyezési lehetőséggel számolt.
A földtani kutatás kiterjedt az ország egész területére kezdetben a meglévő adatok feldolgozása, később pedig helyszíni vizsgálatok alapján. Ezek eredményeként – figyelembe véve a helyi lakosság véleményét is – három helyszínt találtak alkalmasnak a kutatások folytatására. Ezek közül kettő felszín közeli (Udvari és Diósberény), egy pedig felszín alatt gránitban való tároló (Üveghuta) kialakítására tűnt megfelelőnek. A további részletes kutatások és az előzetes biztonsági elemzések eredményeit figyelembe véve végül is első helyre a Bátaapáti melletti Üveghuta került, tartalékként pedig Udvari térsége szerepel a programban.
Ormai Péter szerint a hosszas előkészítő munkálatok, kutatások, biztonsági elemzések, nemzetközi vizsgálatok, valamint szakértői támogató és ellenvélemények, viták, lakossági fórumok után – egy átmeneti megtorpanást követően – igazi előrelépést az jelentett, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter idén májusban aláírta a következő négy évre vonatkozó kutatási programot, amely a további munkákhoz szükséges anyagi hátteret is biztosítja. Ez alapján már megtörtént a munkák folytatásához szükséges tender kiírása és elbírálása, így jövő év elején elkezdődhetnek a további kutatások Üveghuta térségében.
A mostani ütemterv alapján ideális esetben 2008 körül megkezdheti működését a tároló. Nagyon lényeges kérdés ez abból a szempontból is, hogy ellenkező esetben tovább kellene bővíteni a paksi atomerőmű átmeneti tárolóinak kapacitását, ez viszont újabb költséget jelent az erőműnek, mégpedig az egyébként is fizetendő nukleáris alap befizetésein túlmenően. Természetesen az RHK Kht. szakemberei is tisztában vannak a társadalmi elfogadás fontosságával, éppen ezért minden döntést és lépést megelőzően hangoztatják, hogy csak ott épülhet fel a végleges tároló, ahol azt a helyi lakosság többsége is elfogadja és támogatja. Erre Bátaapátiban az eddigi tapasztalatok alapján jó esély mutatkozik.
A nagy aktivitású hulladékok és a kiégett fűtőelemek kezelése és elhelyezése kicsit bonyolultabb kérdés, már csak azért is, mert a hoszszabb felezési idő miatt az elhelyezésről évszázadokban kell gondolkozni. A biztonságos átmeneti tárolás feltételei adottak Pakson, a végleges megoldáson pedig a szakemberek már jó ideje dolgoznak.
US Open (tenisz)
Tele volt fordulatokkal a US Open női döntője, bő egy évtizede nem történt ilyen
