Haas-palota

A Belváros egyik gyönyörű tere a Vörösmarty tér, amely az egykori pesti városfal Váci kapujának előterében jött létre. Neve sokszor változott, hívták Sétatérnek, Harmincad térnek, Színház térnek, 1875-től Gizella térnek, 1908-tól Vörösmarty térnek, 1918-ban rövid ideig Károlyi Mihály térnek, majd 1919 óta ismét Vörösmarty térnek. A tér nyugati oldalának története meglehetősen mozgalmas volt az elmúlt kétszáz évben. A XVIII. század végén, 1794-ben itt nyitotta meg Pest hőskorának szórakoztató nagyiparosa, Tuschl Sebestyén krajcáros nyári színházát, amelynek nonstop műsorán színdarabok, vásári komédiák, cirkuszi mutatványok váltották egymást. Az ennek helyén épült Német Színház 1812-ben nyitotta meg kapuit, a nyitóelőadás zenéjét maga Beethoven szerezte az alkalomra, a magyar témájú előadás szépséghibája csupán annyi volt, hogy német nyelven adták elő. Ez persze ekkor nem volt meglepő, hiszen a Pesten használatos nyelv a német volt ebben a korban, így az akkor már működő magyar színtársulat díszmagyaros tagjai itt mindössze statisztálhattak a darabokban. A 3500 férőhelyes teátrum Aman bécsi építész tervei alapján készült, és kívülről káprázatos látványt nyújtott. A klasszicista stílusú homlokzat párkányát körben múzsák szobrai díszítették és szép oszlopcsarnok magasodott a bejárat fölé. Amilyen impozáns volt kívülről, annyira lehangoló volt belvilága. A kortársak elbeszélése szerint odabent a repceolajlámpások és a nyitott árnyékszékek miatt büdös, a fűtőberendezések híján dermesztő hideg, ráadásul a Dunához való közelség miatt még huzat is volt.

Még az akusztikája is rossz volt. Így aztán a csodálatos és drága díszletek, színpadi forgatagjelenetek, a tűzijáték és a kiváló vendégművészek ellenére sem lehetett túl hangulatos egy-egy korabeli előadás. Közép-Európa legnagyobb és legszebb épülete azonban éppen a fűtőberendezések beszerelése után pár hónappal, gondatlanság miatt égett le. A Bach-korszakban ideiglenes tetővel iskolaként funkcionált a rom, majd a hatvanas években rövid időre egy otromba vásárcsarnoknak adott otthont. A hetvenes években nyerte vissza fényét, Linzbauer István tervei alapján ekkor készült le Haas Fülöp szőnyegkereskedő híres üzletháza. A Haas-palotát csak az első emeletig rendezték be üzletnek, a felső három szinten lakások voltak. A palota egészen a második világháborúig díszítette a teret, amikor bombatalálatot kapott, és ennek következtében le kellett bontani. Helyén 1971-ben épült fel a tér hangulatától igencsak eltérő tízemeletes üveg kultúrcentrum, a Magyar Zene Háza, ahol helyet kapott és hosszú ideig működött számos intézmény, a rendszerváltozás előtt cenzori feladatokat is ellátó Országos Rendező Iroda (ORI) és a Képcsarnok Vállalat. Az északi oldalon ma is működik a híres Gerbeaud cukrászda, a keleti részen pedig az egykori „szocialista plaza”, a Luxus Áruház. Egy évtizede viták kereszttüzében áll a külföldi turisták körében kedvelt „idegenforgalmi szolgáltatás” helye, az utcai grafikusok placca is. (G. R.)