Ön szerint könnyű ma Magyarországon gyermeket örökbe fogadni?
– Nehéz. Ennek van egy elfogadható és egy kevésbé elfogadható oka. Elfogadható, hogy a gyermek nem árucikk, amit megvesznek, aztán visszaadják vagy kidobják. Másrészt viszont nem indokolható a bürokratikus szabályozás és gyakorlat. A vér szerinti szülő jogait is rosszul értelmezzük. Ha bebizonyosodik, hogy alkalmatlan a szülői feladat ellátására, akkor az lenne a dolgunk, hogy a gyermek sorsának mielőbbi és végleges rendezését megcélozzuk.
– Mitől függ, hogy valakinek sikerül-e gyermeket kapnia?
– Egyértelműen meghatározott lépései vannak a folyamatnak: az örökbefogadó alkalmasságának igazolása és a gyermek örökbe adhatóságának bizonyítása. Az örökbefogadó alkalmasságának és a gyermek örökbe adhatóságának megállapításánál bizonyos határidőket is be kell tartani. Sajnos az objektív feltételrendszer mellett szerepe van a szubjektív megítélésnek is.
– A gyermek alapvető érdeke, hogy családban nevelkedjen. Többször mondta, hogy a gyermek érdeke mindenek felett áll. Miért van mégis több ezer gyermek – köztük egészséges csecsemők – intézetben, holott akadna bőven örökbe fogadó család?
– Azért módosítjuk a gyermekvédelmi törvényt, hogy elsősorban a családban való elhelyezést valósítsuk meg és az örökbefogadás folyamatát felgyorsítsuk, illetve a nevelőszülői kihelyezést szorgalmazzuk. Azért, hogy a gyermeknek minél kevesebb időt kelljen intézetben töltenie. Az évtizedek alatt kialakult és becsontosodott nehézkes gyermekvédelmi rendszert jó irányba kell elmozdítanunk. Meg kell azért jegyezni, hogy a húszezer állami gondoskodásba vett gyermekből kilencezer nevelőszülőknél él most is. Tehát nem olyan tragikus a helyzet, bár van mit javítani.
– A bürokrácia az oka annak, hogy sokan intézetben maradnak?
– Részben. De gond van a gyermekvédelemben dolgozók szemléletével is. A megyék között is nagy a különbség. Budapesten például fele annyi gyermeket adnak nevelőszülőhöz, mint az országos átlag.
– Mennyiben segíthet a helyzeten a gyermekvédelmi törvény napirenden lévő módosítása?
– Reméljük, megkönnyíti és lerövidíti az örökbefogadás folyamatát. A titkos örökbefogadás – ahol a vér szerinti szülő nem ismeri az örökbefogadót – sajnos több évig tart. A módosítás után az eddigi egy év helyett például már hat hónapot követően örökbe fogadhatónak nyilváníthatja a gyámhivatal azt a gyermeket, amellyel vér szerinti szülei nem tartják a kapcsolatot. Sok gyermek viszont nem csecsemőkorban kerül intézetbe, a szülei úgy-ahogy tartják vele a kapcsolatot, de nem járulnak hozzá az örökbeadáshoz. A nevelőszülői kihelyezés a megoldás. Azt persze továbbra sem szabad elfelejteni, hogy az örökbefogadás olyan aktus, amelynél figyelembe kell venni az örökbefogadó alkalmasságát. De nemcsak az alkalmasságát, hanem azt is, kik várnak még gyermekre. Amíg sok alkalmas házaspár szeretne örökbe fogadni, addig nem a magányosok igényeit kell kielégíteni.
– Terry Black ügyére rátérve, ezzel arra céloz, hogy a homoszexuálisok nem alkalmasak a gyermeknevelésre? Ön szerint ki kell zárni őket az örökbefogadók köréből?
– Alaposan meg kell vizsgálni az örökbefogadó alkalmasságát, személyiségét, életvitelét, körülményeit, és a gyermek érdekeit előtérbe helyezve kell dönteni. Márpedig a gyermek érdeke, hogy családban nőjön fel, legyen apja, anyja. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy sok gyermek csonka családban nő fel. Ez adott helyzet, amelyet nyilván a szülők sem kerestek. Az egyedül nevelő szülőnek pótolnia kell a másik hiányát. Nyilvánvaló, ha lehetőségünk van házaspárnál elhelyezni a gyermeket, akkor ez jobban szolgálja az ő érdekét, mintha egyedülállóhoz kerülne.
– Nem válaszolt a kérdésre. Ennyire nehéz határvonalat húzni a szakmaiság és az érzelmek között?
– Itt két értékrend ütközéséről van szó. Európa-szerte tapasztalható egy liberálisabb és egy hagyományokra alapozódó értékrend küzdelme. Eddig úgy tudom, két esetben sikerült áttörni a hagyományos normák falát, amikor transzszexuális személynek adtak örökbe gyermeket. Ezek a törekvések a társadalmi normák fellazítására és más normák érvényesítésére irányulnak. A szemlélet markáns képviselői most is felsorakoztak az örökbefogadó mögött.
– Az örökbe fogadni szándékozó alkalmassági vizsgálata ön szerint egyértelmű és alapos? Kiderült volna, hogy az illető transzszexuális, ha nem közismert személyről van szó és nem vallja be?
– Az alkalmassági vizsgálat szempontjainak kidolgozására felkértünk egy neves szakemberekből álló csoportot.
– Feltűnt az ön által kezdeményezett vizsgálatnál, hogy a gyámhatóság nem jár el kellő körültekintéssel az alkalmasság megállapításánál?
– Két dolog tűnt fel. Az egyik a gyámhatóságnak is feltűnt: felszínes volt az alkalmasságról kiállított szakmai vélemény. A másik pedig a puccsjelleg, ahogy a határozat a hivatalvezetőt megkerülve született meg. A dokumentumot a gyámhivatal nem adta volna ki, ha a hivatal vezetője nem tartózkodik ideiglenesen távol.
– Sérelmezte, hogy precedens nélküli ügyről van szó, a minisztérium mégsem kapott tájékoztatást. Mi lett volna a megfelelő eljárás?
– Minden józan ember számára nyilvánvaló, hogy különleges, a szakma hazai történetében egyedülálló esetben ki kell kérni a felügyeletet gyakorló szerv véleményét. Nekem pedig az a dolgom, hogy a folyamat törvényszerűségét ellenőrizzem. Engedjen meg még egy megjegyzést, amit fontosnak tartok! Nincs jogunk senkit elítélni a magánélete miatt. Ez egyedül rá, a lelkiismeretére tartozik. Ha azonban olyan döntést hoz, ami más jogát is érinti, már más a helyzet.
– Nem gondolja, hogy az ügyről álszakmai viták folynak, holott az eset kizárólag arról szól, hogy a heteroszexuálisokon kívül örökbe fogadhat-e bárki gyermeket?
– Egy esetről szól, amelynek azok szeretnék beteljesülését látni, akiknek ez ideológiai okokból fontos. A vita hangneme és az erőszakos nyomulás visszataszító volt. Közben a gyermekről, az eset egyedül fontos szereplőjéről alig esett szó.
origo.hu
Nagy Bandó András ideges: ezt mondta, amikor Magyar Péter saját szavazóit gyalázó kijelentéseiről kérdeztük
